Amikor egy személy szíve leáll, többé nem ad ki semmilyen testi zajt, például légzést, horkolást vagy nyelést. Ehelyett észrevehető hanghiány léphet fel, amit hosszú, halk gurgulázó hang követ, miközben a tüdőből kiáramló levegő az orron és a szájon keresztül távozik. Ezt a hangot gyakran "halálcsörgésnek" nevezik, és a torok és a gége izomzatának ellazulása okozza.
