1. Korai megfigyelések: Az ókori írások és olyan kultúrák orvosi szövegei, mint az egyiptomiak, görögök és rómaiak, több ezer éves múltra tekintenek vissza, leírásokat és megfigyeléseket tartalmaznak a hallászavarokról és azok okairól.
2. Arisztotelész és Galenus: Az ie 4. század körül olyan görög filozófusok, mint Arisztotelész, és olyan orvosok, mint Galenus, jelentős mértékben hozzájárultak a fül anatómiájának és működésének megértéséhez.
3. Középkor: A középkorban a tudósok folytatták a halláskárosodás tanulmányozását és dokumentálását, de a területet korlátozta a fejlett orvosi technológia hiánya.
4. Reneszánsz és tudományos forradalom: A reneszánsz és a tudományos forradalom új megfigyelési és kísérletezési módszereket hozott. A 16. században Andreas Vesalius részletes anatómiai rajzokat készített a belső fülről, Giovanni Battista della Porta pedig a halláskárosodás különböző típusait írta le.
5. Modern orvostudomány és technológia: A 19. századtól kezdve a modern orvostudomány és technológia jelentős előrelépéseket tett a halláskárosodás megértésében és kezelésében. A mérföldkövek közé tartozik az audiométer kifejlesztése az 1800-as évek végén, amely lehetővé tette a hallásérzékenység pontos mérését.
6. 20. századi kutatás és innováció: A 20. században az audiológia és a fül-orr-gégészet gyorsan fejlődött. A figyelemre méltó előrelépések közé tartozik a hallókészülékek fejlesztése, az olyan állapotok sebészeti technikái, mint az otosclerosis, és a genetika szerepének felfedezése a halláskárosodás egyes formáiban.
7. Jelenleg: Az elmúlt évtizedekben a hallástudományok területe folyamatosan fejlődött a folyamatos kutatásokkal és technológiai innovációkkal. Ez magában foglalja a digitális hallókészülékek, a cochleáris implantátumok fejlesztését, valamint a genetikai diagnózis és kezelés fejlődését.