1. A tudatosság hiánya :Sok 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő személy nem biztos, hogy tudatában van ennek az állapotnak, különösen a korai szakaszban, amikor a tünetek enyhék vagy észrevétlenek lehetnek. Ez különösen gyakori a korlátozott erőforrásokkal rendelkező környezetben, ahol korlátozott az egészségügyi ellátáshoz és a szűréshez való hozzáférés.
2. Tévedés :A cukorbetegséget néha tévesen diagnosztizálhatják más, hasonló tünetekkel járó állapotként, mint például a fáradtság vagy a szomjúság. Ez oda vezethet, hogy az egyének nem kapják meg a cukorbetegség megfelelő diagnózisát és kezelését.
3. A stigmától való félelem :Egyes kultúrákban vagy közösségekben előfordulhat a cukorbetegséggel kapcsolatos megbélyegzés, ami arra készteti az egyéneket, hogy kerüljék a diagnózist vagy a kezelést. A diszkriminációtól vagy a társadalmi megítéléstől való félelem hozzájárulhat az aluljelentéshez.
4. Nem megfelelő szűrés és diagnosztika :Egyes egészségügyi rendszerekben előfordulhat, hogy nem megfelelő a cukorbetegség szűrési programja, különösen az alacsony jövedelmű vagy rosszul ellátott populációkban. Ez azt eredményezheti, hogy elszalasztották a korai felismerés és kezelés lehetőségeit.
5. Az egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés :Azokban a régiókban, ahol az egészségügyi infrastruktúrához rossz hozzáférés vagy pénzügyi korlátok vannak, előfordulhat, hogy az egyéneknek nincs eszközük vagy erőforrásuk ahhoz, hogy orvosi segítséget kérjenek a cukorbetegség lehetséges tünetei miatt. Ez nem diagnosztizált vagy kezeletlen esetekhez vezethet.
6. Kulturális hiedelmek és gyakorlatok :A kulturális hiedelmek vagy a hagyományos gyakorlatok befolyásolhatják azt, hogy az egyének hogyan érzékelik a cukorbetegség tüneteit, vagy nem hajlandók orvosi segítséget kérni. Ez hozzájárulhat a késleltetett diagnózishoz és az aluljelentéshez.
7. A megfigyelőrendszerek hiánya :Egyes országokban vagy régiókban hiányozhatnak a hatékony felügyeleti rendszerek a cukorbetegség eseteinek hatékony rögzítésére és jelentésére. Ez hiányos vagy pontatlan adatokat eredményezhet a cukorbetegség prevalenciájáról.
A cukorbetegség alulbejelentésének kezelése magában foglalja a figyelemfelkeltő kampányok létrehozását, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását, a hatékony szűrőprogramok végrehajtását, a megbélyegzés csökkentését és a felügyeleti rendszerek megerősítését. E kihívások leküzdésével az egészségügyi ellátórendszerek pontosabb adatokat szerezhetnek a cukorbetegség prevalenciájáról, és időben diagnosztizálhatják és kezelhetik a betegség által érintett egyéneket.