Egészség és a Betegség
Globális mobilitás: A 20. század elején a globális mobilitás jelentősen megnövekedett a közlekedés, különösen a gőzhajók fejlődésének köszönhetően. Az emberek sokat utaztak kereskedelem, munka és migráció miatt, ami megkönnyítette a vírus átterjedését a határokon és az óceánokon.
Első világháború: A folyamatban lévő első világháború kritikus szerepet játszott a vírus terjedésének elősegítésében. Különböző országok katonák millióit mozgósították és szállították különböző frontokra, ideális feltételeket teremtve a vírus gyors terjedéséhez a nagy populációk között. A katonák szorosan laktak, gyakran egészségtelen körülmények között, elősegítve a légúti fertőzések terjedését.
Az immunitás hiánya: Az emberi populációk nem rendelkeztek előzetes immunitással az 1918-as influenzavírus törzzsel szemben, ezért nagyon fogékonyak a fertőzésekre. A vírus szokatlanul virulens és fertőző volt, és a becslések szerint a világ lakosságának körülbelül egyharmada fertőződött meg a járvány idején.
Nem megfelelő egészségügyi infrastruktúra: Az akkori egészségügyi rendszerek általában nem voltak felkészülve egy ilyen súlyos világjárvány kezelésére. A korlátozott egészségügyi ismeretek, a nem megfelelő egészségügyi létesítmények, valamint az orvosok és ápolók hiánya miatt sok érintett régió küzdött azért, hogy hatékony ellátást nyújtson a túlnyomó számú beteg számára.
Globális kommunikáció és tudatosság: Míg a kommunikáció lassabb volt a modern időkhöz képest, a betegséggel kapcsolatos hírek és információk az egész világon elterjedtek nyomtatott sajtón, távírón és más kommunikációs csatornákon keresztül. A kommunikáció széttagoltsága és a központosított koordináció hiánya azonban akadályozta a hatékony nemzetközi együttműködést a betegség terjedésének megfékezésében.
Ezek a tényezők együttesen teremtették meg a feltételeket az 1918-as influenzajárvány során pusztító világjárványhoz, amely a becslések szerint 50-100 millió ember halálát okozta világszerte.