Hogyan pusztítják el az osteoclast a csontokat?

1. Sejtadhézió és tömítőzóna kialakulása:

- Az oszteoklasztok a csont felszínéhez tapadnak, és speciális rögzítési struktúrát alkotnak, amelyet zárási zónának neveznek. .

- A zárózóna megakadályozza az enzimek és a sav beszivárgását a környező szövetekbe.

2. Savszekréció:

- Az oszteoklasztok sósavat (HCl) és protonokat (H+) választanak ki a sejt és a csontfelszín közötti zárt térbe.

- Ez a savas környezet csökkenti a pH-t és feloldja a csont ásványi komponensét, elsősorban a hidroxiapatitot.

3. Proteolitikus enzimszekréció:

- Az oszteoklasztok olyan proteolitikus enzimeket szabadítanak fel, mint a katepszin K, a mátrix metallopeptidázok (MMP) és a kollagenázok.

- Ezek az enzimek lebontják a csont szerves összetevőit, beleértve a kollagént, a proteoglikánokat és a nem kollagén fehérjéket.

4. Fagocitózis és lebomlás:

- Az oldott ásványi anyagokat és a lebontott szerves mátrixot az oszteoklasztok fagocitózissal veszik fel.

- A csonttörmeléket tartalmazó fagoszómák lizoszómákkal egyesülnek, és fagolizoszómákat képeznek, ahol további lebomlás következik be.

5. Csontfelszívódás:

- A savszekréció, az enzimaktivitás és a fagocitózis hatására a mineralizált csontmátrix fokozatosan felszívódik, üregeket vagy reszorpciós gödröket hozva létre a csontfelszínen.

- Az oszteoklasztok által eltávolított csontdarabok az extracelluláris térbe kerülnek.

Fontos megjegyezni, hogy az oszteoklasztok aktivitása elengedhetetlen a csontok átalakulásához, és szigorúan szabályozott a csontegyensúly fenntartása érdekében. A hormonális faktorok (például a mellékpajzsmirigy hormon és a kalcitonin), a citokinek és a növekedési faktorok szabályozzák az oszteoklasztikus aktivitást. Az oszteoklasztikus reszorpció diszregulációja olyan csontbetegségekhez vezethet, mint a csontritkulás, ahol túlzott csontreszorpció lép fel, vagy az osteopetrosis, amikor a csontképződés meghaladja a csontfelszívódást.