Egészség és a Betegség
Receptorokhoz való kötés: A stimuláló neurotranszmitterek, például a glutamát vagy az acetilkolin felszabadulnak a szinaptikus hasadékba, amikor akciós potenciál érkezik a preszinaptikus terminálishoz. Ezek a neurotranszmitterek a posztszinaptikus membrán specifikus receptoraihoz kötődnek.
Ioncsatorna megnyitása: A neurotranszmitter kötődése a receptorhoz konformációs változást okoz a receptorfehérjében, ami ioncsatornák megnyílásához vezet. Ezek a csatornák általában kationcsatornák, lehetővé téve a pozitív töltésű ionok, például nátrium vagy kalcium beáramlását a posztszinaptikus neuronba.
Depolarizáció: A pozitív ionok beáramlása a posztszinaptikus neuronba a membránpotenciál depolarizációjához vezet. Ez azt jelenti, hogy a neuron belseje kevésbé lesz negatív a külsőhöz képest.
Osztályozott potenciál: A stimuláló neurotranszmitterek által okozott depolarizáció fokozatos, ami azt jelenti, hogy a depolarizáció mértéke a felszabaduló neurotranszmitter mennyiségétől és az aktivált receptorok számától függ.
Excitatorikus posztszinaptikus potenciál (EPSP): A posztszinaptikus membrán depolarizációját stimuláló neurotranszmitterek kötődésére válaszul serkentő posztszinaptikus potenciálnak (EPSP) nevezik. Az EPSP-k közelebb hozzák a membránpotenciált a küszöbpotenciálhoz, növelve az akciós potenciál keletkezésének valószínűségét.
Fontos megjegyezni, hogy a stimuláló neurotranszmitterek hatásával szemben állnak a gátló neurotranszmitterek, amelyek hiperpolarizációt (a membránpotenciál csökkenését) okozzák, és csökkentik az akciós potenciál előfordulásának valószínűségét. A serkentő és gátló bemenetek egyensúlya határozza meg a neuron általános elektromos aktivitását.