Az agy néhány gyakori krónikus parenchymás elváltozása:
1. Agy atrófia: Ez az agyszövet térfogatának általános elvesztésére utal, amely gyakran az öregedéssel vagy neurodegeneratív betegségekkel, például Alzheimer-kórral vagy Parkinson-kórral társul. Az atrófia bizonyos agyi régiókat érinthet, vagy szélesebb körben elterjedt.
2. Leukoencephalopathia: Ez a kifejezés az agy fehérállományának rendellenességeit írja le. Különböző állapotok okozhatják, például érbetegség (pl. kisérbetegség), demyelinisatiós rendellenességek (pl. sclerosis multiplex) vagy toxikus/metabolikus sértések. A leukoencephalopathia megzavarhatja az agy kommunikációs útvonalait, és kognitív és motoros hiányosságokhoz vezethet.
3. Gliotikus hegesedés: Agysérülést vagy betegséget követően a sérült neuronokat és axonokat gliasejtek, elsősorban asztrociták helyettesíthetik. Ezt a reaktív folyamatot gliózisnak vagy gliotikus hegesedésnek nevezik. Bár védő vagy regeneráló funkciót szolgálhat, a túlzott gliózis akadályozhatja a neuronok regenerálódását és hozzájárulhat az agy krónikus diszfunkciójához.
4. Lacunar infarktusok: Ezek kicsi, ischaemiás elváltozások, amelyeket az agyban lévő kis áthatoló artériák elzáródása okoz. A Lacunar infarktusok gyakoriak a mély agyi struktúrákban, és idővel felhalmozódhatnak, ami kognitív károsodáshoz vezethet, különösen időseknél vagy vaszkuláris kockázati tényezőkkel küzdőknél.
5. Hemosiderin lerakódások: A hemosiderin egy vastartalmú pigment, amely felhalmozódhat az agyszövetben intracerebrális vérzéses epizódok, például vérzéses stroke után. A hemosiderin lerakódások fennmaradhatnak, és hozzájárulhatnak a krónikus gyulladáshoz és a neurotoxicitáshoz.
6. Encephalomalacia: Az encephalomalacia az agyszövet lágyulását vagy elfolyósodását jelenti, amely gyakran ischaemiás sérülés (például stroke) vagy trauma eredménye. Ez cisztás elváltozások vagy üregek kialakulásához vezethet az agyban.
Ezek a krónikus parenchymás változások jelentős hatással lehetnek az agyműködésre, a helytől, a súlyosságtól és a kiváltó októl függően. Megnyilvánulhatnak kognitív deficitként, motoros károsodásként, érzékszervi zavarként vagy különféle neurológiai tünetekként, hozzájárulva a neurológiai rendellenességek és betegségek klinikai megjelenéséhez.
A krónikus parenchymás elváltozások diagnosztizálása általában olyan neuroimaging technikákat foglal magában, mint a mágneses rezonancia képalkotás (MRI), amely részletes képet ad az agy anatómiájáról, és feltárhatja a szerkezeti rendellenességeket. A számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálatok bizonyos változások megjelenítésére is használhatók, különösen a meszesedéssel vagy vérzéses elváltozásokkal kapcsolatban.
A krónikus parenchymalis elváltozások kezelési módjai a kiváltó októl függően változnak, és célja a változásokért felelős konkrét betegség vagy állapot kezelése. A korai diagnózis, a kockázati tényezők kezelése és a megfelelő beavatkozások segíthetnek enyhíteni vagy lelassítani a parenchymás elváltozások progresszióját, megőrizni az agyműködést és javítani a betegek kimenetelét.