1. Receptorok: A bőre speciális szenzoros receptorokat, úgynevezett mechanoreceptorokat tartalmaz, amelyek különféle fizikai ingerek észleléséért felelősek, beleértve az érintést is. Amikor valami megérinti a bőrét, ezek a mechanoreceptorok az érintés mechanikai energiáját elektromos jelekké alakítják.
2. Idegrostok: A mechanoreceptorok által generált elektromos jelek ezután idegrostokon keresztül jutnak el az agyba. Ezek az idegrostok a perifériás idegrendszer részét képezik, amely összeköti a bőrben lévő szenzoros receptorokat a központi idegrendszerrel (agy és gerincvelő).
3. Gerincvelő: Az érintési információt hordozó idegrostok először a gerincvelőbe jutnak. A gerincvelő közvetítőállomásként működik, ahol a jeleket feldolgozzák, majd az agy megfelelő területeire irányítják.
4. Thalamusz: A gerincvelőből érkező jelek a talamuszba kerülnek, amely egy kis agyi régió, amely érzékszervi feldolgozó központként szolgál. A thalamus rendezi és továbbítja az érzékszervi információkat az agykéreg különböző részeihez, amely az agy legkülső rétege.
5. Szomatoszenzoros kéreg: A szomatoszenzoros kéreg az agykéreg azon területe, amely a szomatoszenzoros információk feldolgozásáért felelős, beleértve a tapintást, a hőmérsékletet, a fájdalmat és a propriocepciót (a testhelyzet érzetét). A thalamusból érkező jelek a szomatoszenzoros kéregbe kerülnek, ahol tovább dolgozzák őket az érintés érzékelésének kialakítása érdekében.
6. Integráció és értelmezés: A szomatoszenzoros kéregben az érintési információkat más szenzoros információkkal integrálják, és feldolgozzák az érintés helyének, intenzitásának és természetének meghatározására. Az agy ezután értelmezi ezt az információt, és tudatosan tudatosítja az érintésérzést.
Fontos megjegyezni, hogy az agy az érintéssel kapcsolatos információkat más érzékszervekkel, például látással, hallással és szaglással együtt is feldolgozza, hogy átfogó környezetérzékelést hozzon létre.