Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb csont az emberi testben a késői tinédzser évre, jellemzően 18 és 21 éves kor között leáll. Ezt a folyamatot genetikai tényezők, táplálkozási állapot és hormonális változások befolyásolják. Például a növekedési hormonok döntő szerepet játszanak a csontok növekedésében gyermek- és serdülőkorban.
A serdülőkorban a hosszú csontok végén elhelyezkedő növekedési lemezek fokozatosan összezáródnak és összeolvadnak, jelezve a hosszirányú csontnövekedés végét. Egyes csontok, például az arccsontok és a csigolyák azonban tovább növekedhetnek és fejlődhetnek a korai felnőttkorig.
Fontos megjegyezni, hogy a csontok növekedése nem csak a hossz növekedését jelenti. A csontok vastagsága, sűrűsége és szilárdsága is megváltozik, ahogy érik. Ezeket a változásokat olyan tényezők befolyásolják, mint a fizikai aktivitás, a súlyzós gyakorlatok és a kalciumbevitel.
Míg a legtöbb csont hosszának növekedése korai felnőttkorra leáll, a csontok átalakulásának és alkalmazkodásának általános folyamata az élet során folytatódik. A csontok reagálnak a mechanikai igénybevételekre és a fizikai igénybevételekre, sűrűbbé és erősebbé válnak a rendszeres testmozgás vagy fizikai tevékenység hatására.
Másrészt az olyan tényezők, mint az öregedés, bizonyos egészségügyi állapotok és a táplálkozási hiányosságok befolyásolhatják a csontok egészségét, és csontvesztéshez vagy csökkent csontsűrűséghez vezethetnek. A megfelelő táplálkozás, a rendszeres testmozgás, valamint a megfelelő kalcium és D-vitamin bevitel elengedhetetlenek az egészséges csontok egész életen át tartó megőrzéséhez.