Egészség és a Betegség
1. Egyszerű diffúzió: Ez a leggyakoribb módja annak, hogy a kisméretű, lipidben oldódó molekulák bejussanak az erekbe. A lipidoldékony molekulák könnyen átjuthatnak a sejtmembránok foszfolipid kettős rétegén, beleértve a vérerek endothel sejtjeinek membránjait is. Az egyszerű diffúzió koncentrációgradiens mentén megy végbe, a magasabb koncentrációjú területről az alacsonyabb koncentrációjú területre.
2. Könnyített terjesztés: Ez a folyamat magában foglalja a membrántranszport fehérjék felhasználását a molekulák sejtmembránokon keresztül történő mozgatására. A könnyített diffúzió szintén koncentrációfüggő, de hatékonyabb, mint az egyszerű diffúzió, és lehetővé teszi nagyobb, hidrofil molekulák szállítását, amelyek nem tudnak könnyen átdiffundálni a lipid kettősrétegen.
3. Aktív szállítás: Ez a folyamat energiát igényel ATP formájában, hogy a molekulákat a sejtmembránokon keresztül a koncentrációgradiens ellenében mozgassa. Az aktív transzportot arra használják, hogy a molekulákat alacsonyabb koncentrációjú területről magasabb koncentrációjú területre mozgassák.
4. Endocitózis: Ez a folyamat magában foglalja az extracelluláris anyag sejtmembrán általi bekebelezését, amely egy vezikulumot képez, amely azután a sejtbe kerül. Az endocitózis három fő típusra osztható:fagocitózis (szilárd részecskék lenyelése), pinocitózis (folyadék lenyelése) és receptor által közvetített endocitózis (specifikus molekulák lenyelése, amelyek a sejtfelszínen lévő receptorokhoz kötődnek).
5. Exocitózis: Ez a folyamat az endocitózis fordítottja, és magában foglalja az anyag felszabadulását a sejtből egy vezikula és a sejtmembrán fúziójával. Az exocitózist hormonok, enzimek és más molekulák sejtekből történő kiválasztására használják.
A molekula véredénybe való bejutásának folyamatának típusa a molekula méretétől, polaritásától és töltésétől, valamint a koncentráció gradiensétől és a specifikus transzportfehérjék vagy receptorok sejtfelszínen való jelenlététől függ.