1. Diafragma összehúzódás :Edzés közben a légzés intenzitása megnő, ami a rekeszizomzat erősebb összehúzódásához vezet. A rekeszizom az elsődleges izom, amely az inspirációért felelős, és döntő szerepet játszik a levegő beszívásában a tüdőbe. Ahogy a membrán nagyobb erővel összehúzódik, lefelé mozog és ellaposodik, így nagyobb mennyiségű levegőt lehet belélegezni.
2. Légzőizmok toborzása :Edzés közben a rekeszizom mellett más légzőizmok, például a bordák közötti bordaközi izmok is felszaporodnak. Ezek az izmok segítenek megemelni a bordaívet, és tovább bővítik a mellüreget, növelve a tüdő térfogatát.
3. Megnövekedett légzésszám :A légzésszám vagy a percenkénti légvételek száma jellemzően növekszik edzés közben. Ez lehetővé teszi a gyakoribb be- és kilégzési ciklusokat, fokozza a gázcserét és kielégíti a szervezet megnövekedett oxigénigényét.
4. Csökkentett légúti ellenállás :Az edzés a légutak enyhe kitágulását okozhatja, ami a légúti ellenállás csökkenéséhez vezethet. Ez a csökkentett ellenállás megkönnyíti a levegő be- és kiáramlását a tüdőbe, ami elősegíti a megnövekedett légzési térfogatot.
5. A légzőizmok fokozott véráramlása :Edzés közben fokozódik a légzőizmok véráramlása, így több oxigént és tápanyagot kapnak. Ez a megnövekedett véráramlás fokozza az izmok erőteljes összehúzódási képességét és fenntartja a megnövekedett légzési igényt.
6. Légzéshajtás :Az agy légzőközpontja a légzőizmok stimulálásával reagál az edzés során megnövekedett anyagcsere sebességre. Ez a megnövekedett légzési késztetés tovább járul a dagálytérfogat növekedéséhez.
Ezek a mechanizmusok együttesen hatnak, hogy jelentősen megnöveljék a légzési térfogatot edzés közben, ezáltal biztosítva, hogy a szervezet elegendő oxigént kapjon, és kiürítse a szén-dioxidot az optimális élettani funkció és teljesítmény fenntartásához.