Egészség és a Betegség
Fontos először tisztázni, hogy a beteg valóban allergiás-e a helyi érzéstelenítőre, vagy tapasztalt-e olyan mellékhatást, mint például fájdalom vagy duzzanat, amelyet félre allergiaként értelmezett. Kérdezze meg a pácienst az észlelt konkrét tünetekről, azok előfordulásának időpontjáról, és arról, hogy volt-e valaha hasonló reakciója más gyógyszeres kezelésre.
2. Ha a beteg valóban allergiás a helyi érzéstelenítőre, azonosítsa azt a konkrét szert, amelyre allergiás.
Számos különböző típusú helyi érzéstelenítő létezik, ezért fontos azonosítani azt, amelyre a beteg allergiás. Ez segít abban, hogy a jövőben ne kapják meg újra ugyanazt az ügynököt. A gyakori helyi érzéstelenítők közé tartozik a lidokain, bupivakain és tetrakain.
3. Dokumentálja az allergiát a beteg kórlapjában.
Elengedhetetlen, hogy dokumentálják a beteg helyi érzéstelenítővel szembeni allergiáját a kórlapjában. Ez biztosítja, hogy a beteget a jövőben kezelő egészségügyi szolgáltatók tisztában legyenek az allergiával, és megtehessék a megfelelő óvintézkedéseket.
4. Beszélje meg a pácienssel az alternatív helyi érzéstelenítési lehetőségeket.
Ha a beteg allergiás egy adott helyi érzéstelenítőre, más lehetőségek is rendelkezésre állnak. Az egészségügyi szolgáltató megbeszélheti ezeket a lehetőségeket a pácienssel, és segíthet neki a számára biztonságos alternatíva kiválasztásában.
5. Tájékoztassa a beteget allergiájáról.
Fontos, hogy a pácienst tájékoztassuk allergiájáról, beleértve azt is, hogy mit kerüljön el, és mit tegyen, ha bármilyen tünetet észlel. A páciensnek azt is tanácsolni kell, hogy viseljen allergiajelző karkötőt vagy nyakláncot, hogy vészhelyzet esetén könnyen azonosítható legyen.