1. Allergén expozíció: Amikor egy allergén (pl. pollen, poratka, háziállatszőr) először kerül egy allergiás egyén szervezetébe, az immunrendszer idegenként ismeri fel, és az adott allergénre specifikus antitesteket termel. Ezek az antitestek immunglobulin E (IgE) antitestekként ismertek.
2. Érzékenyítés: Az IgE antitestek a hízósejtek és a bazofilek specifikus receptoraihoz kötődnek, amelyek a szövetekben és a vérben található immunsejtek. Ez a kötődési folyamat érzékennyé teszi ezeket a sejteket az allergénnel szemben.
3. Újbóli expozíció és hisztamin felszabadulás: Ugyanazon allergénnel való későbbi expozíció után a hízósejtekhez és a bazofilekhez kötődő allergén-specifikus IgE antitestekhez kötődik. Ez a kötődés kiváltja e sejtek degranulációját, ami különböző gyulladásos mediátorok, köztük a hisztamin felszabadulásához vezet.
4. A hisztamin hatásai: A hisztamin a szervezet különböző célszöveteire és sejtjeire hat, és az allergiás reakció tipikus tüneteit okozza. Ezek a hatások a következők:
* Értágulat és megnövekedett vérerek permeabilitás, ami bőrpírt, duzzanatot és viszketést okoz.
* A légutak simaizmainak összehúzódása, ami ziháláshoz, légszomjhoz és köhögéshez vezet, például allergiás asztmában.
* Az idegvégződések stimulálása, ami viszketést és fájdalmat okoz.
* Fokozott nyálkatermelés az orrban és a légutakban, ami orrfolyást vagy orr utáni csepegést okoz.
5. Antihisztaminok: Mivel a hisztamin kulcsfontosságú szerepet játszik az allergiás tünetekben, az antihisztaminokat gyakran használják gyógyszerként az allergiás reakciók kezelésére. Az antihisztaminok úgy fejtik ki hatásukat, hogy blokkolják a hisztamin hatását receptoraira, így csökkentik vagy megelőzik az allergiával kapcsolatos tüneteket.
A hisztamin allergiában betöltött szerepének megértése segít az egészségügyi szakembereknek hatékonyan diagnosztizálni és kezelni az allergiás állapotokat, enyhítve az allergiás tüneteket és javítva az érintett egyének általános életminőségét.