Mi az a röntgenkészítő?

A röntgenkészülékek, más néven radiográfiás gépek, olyan orvosi eszközök, amelyeket szabályozott elektromágneses sugárzás, különösen röntgensugárzás előállítására használnak. A sugárzás ezen nagymértékben áthatoló formái lehetővé teszik a belső testszerkezetek non-invazív képalkotását. A röntgenkészülékek döntő szerepet játszanak az orvosi diagnosztikában, értékes információkat szolgáltatva az egészségügyi szakembereknek a megfelelő betegellátás érdekében. Íme egy általános áttekintés a röntgenkészítő működéséről:

Röntgensugárzás előállítása:

1. Elektronok fűtött katódszálból készülnek, és elektrosztatikus fókuszáló alkatrészekkel sugárnyalábbá fókuszálják.

2. Az elektronsugár precíz energiával egy fémes célanyaghoz, az úgynevezett anódhoz ütközik. vagy néha röntgencsőnek nevezik.

3. Ütközés hatására a nyalábban lévő nagy sebességű elektronok hirtelen lelassulnak az anód anyagában. Ez a hirtelen ütközés kétféle sugárzást eredményez:

a. Hőenergia: Hőként hozzájárul az energiaveszteség nagy részéhez, de nem hasznos röntgensugárzás előállításához.

b. Elektromágneses sugárzás: Az elektronsugár energiájának csak körülbelül 1%-a alakul át röntgensugarakká az anód célpontjában lévő atomokkal való kölcsönhatás révén. Ez röntgenfotonok kibocsátását eredményezi .

Röntgenszűrés:

- A röntgensugár előállítása során jellemzően nemkívánatos, alacsonyabb energiájú röntgensugárzást és fékezést tartalmaz, ami ronthatja a képminőséget. Ennek kiküszöbölésére a kilépési ablak előtt elhelyezett kezdeti szűrőmechanizmus kiszűri ezeket a káros hullámhosszakat, hogy biztosítsa a klinikailag hasznos röntgensugárzás szűk spektrumát.

Kollimáció:

- A páciensnek való expozíció előtt a röntgensugarat a kollimációnak nevezett folyamat révén pontosan alakítják. Biztosítja, hogy a sugárzás ellenőrzött módon irányuljon a test meghatározott területeire, hogy minimalizálja a szükségtelen expozíciót más területeken. A kollimátorok ólomkorlátokból, alakító nyílásokból és membránokból állnak, amelyek korlátozzák és beállítják a röntgensugarat.

A páciens expozíciója:

- Gondos beállítással és előkészítéssel a pácienst a röntgenforrás és egy detektor (például röntgenérzékeny filmes kazetta vagy digitális detektor) közé kell helyezni, védőruházattal a nem kitett területekre.

Röntgenfelvétel és képalkotás:

- A detektor (film vagy digitális panel) belsejében a célzott röntgensugár olyan speciális anyagokkal lép kölcsönhatásba, mint például ezüsthalogenid kristályok (röntgenfilm esetén) vagy detektorok, amelyek a röntgenfotonokat elektronikus jelekké alakítják át olyan folyamatokkal, mint pl. mint fotoelektromos abszorpció és fluoreszcencia.

- A digitális rendszerekben a képek azonnal pixelben képződnek a későbbi megtekintéshez, manipulációhoz és számítógépen való tároláshoz. A hagyományos film alapú rendszerek radiográfiás filmet használnak, amely több lépést igényel, amíg a végleges képek elérhetővé válnak.

Árnyékolási és biztonsági funkciók:

- A röntgenkészülékeket védőfalakba (általában ólomból készülnek) vagy szekrényekbe zárják, hogy megakadályozzák a nem kívánt sugárzás kiszivárgását. Az árnyékolás csökkenti azon betegek és egészségügyi személyzet potenciális sugárterhelésének kockázatát, akik nem esnek át röntgen-eljáráson.