A röntgenben a "sugár" szót a röntgensugárzás természetének leírására használják. A röntgensugarakat különálló energiacsomagokként bocsátják ki, amelyeket fotonoknak neveznek. Ezek a fotonok egyenes vonalban haladnak, mint a sugarak, forrásuktól addig a pontig, ahol kölcsönhatásba lépnek az anyaggal.
Röntgensugarak akkor keletkeznek, amikor a nagy energiájú elektronok hirtelen leállnak vagy lelassulnak egy anyagban. Ezt a folyamatot jellemzően röntgencsővel érik el, ahol a felmelegített katódból kibocsátott elektronokat egy pozitív töltésű fémtárgy (az anód) felé gyorsítják. Amikor az elektronok eltalálják a célt, gyorsan lelassulnak, és kinetikus energiájuk röntgenfotonok formájában szabadul fel.
A röntgensugarak tulajdonságait és viselkedését rövid hullámhosszuk és nagy energiájuk határozza meg. Behatolhatnak különféle anyagokba, beleértve a testszöveteket is, de különböző mértékben felszívódnak különböző anyagokban. Ez lehetővé teszi a röntgensugarakat képalkotási célokra, például orvosi röntgensugarak és ipari radiográfiai célokra, mivel áthaladhatnak tárgyakon, és árnyékképeket hozhatnak létre, vagy belső struktúrákat tárhatnak fel.
Fontos megjegyezni, hogy bár a röntgensugarakat általában "sugárzásnak" nevezik, valójában nem fizikai sugarak, mint a fénysugarak. Nagy energiájú fotonok folyamaiból állnak, amelyek a kvantumfizika szerint részecskeszerű tulajdonságokat, valamint hullámszerű jellemzőket mutatnak.
Összefoglalva, a "sugár" kifejezés a röntgensugárzásban a röntgensugárzás természetére utal, mint nagy energiájú fotonok folyamai, amelyek egyenes vonalban haladnak, és képesek áthatolni különböző anyagokon.