1. Előkészítés:
- A röntgenfelvétel előtt az egyén eltávolít minden olyan ékszert vagy fémtárgyat, amely befolyásolhatja a képminőséget.
- Megkérhetik őket, hogy viseljenek ólomkötényt vagy pajzsot, hogy bizonyos testrészeket megóvjanak a szükségtelen sugárzástól.
2. Elhelyezés:
- Az egyén egy röntgenkészülék előtt áll, mellkasával közel a képreceptorhoz (általában digitális detektor vagy film).
- Arra kérik őket, hogy vegyenek mély lélegzetet, és tartsák vissza, hogy minimálisra csökkentsék a mozgás közbeni elmosódást.
- A röntgentechnológus úgy pozícionálja az egyént, hogy rögzítse a kívánt nézeteket, amelyek általában tartalmaznak egy hátsó-elülső (PA) nézetet és egy oldalnézetet.
3. Képszerzés:
- A röntgenkészülék rövid, kis energiájú röntgensugárzást bocsát ki, amely áthalad a testen.
- A röntgensugarakat a mellkason belüli különböző szövetek különböző sebességgel szívják el, így olyan kép jön létre, ahol a csontok fehérnek, a lágy szövetek szürke árnyalatúak, a levegővel teli struktúrák pedig feketének tűnnek.
4. Képfeldolgozás:
- Digitális röntgen rendszerek esetén a rögzített képek feldolgozása és monitoron valós időben történő megjelenítése történik.
- Hagyományos film alapú rendszerek esetén az exponált filmet előhívják, és a kapott képeket fénydoboz segítségével vizsgálják.
5. Értelmezés:
- Radiológus vagy más, a mellkasröntgen értelmezésében képzett egészségügyi szakember elemzi a képeket.
- Felmérik a mellkas szerkezeteit, beleértve a tüdőt, a szívet, a légutakat, a mediastinumot és a mellkas csontvázát.
- Az értelmezés minden rendellenesség vagy kóros lelet azonosítására összpontosít, mint például:
- Tüdő rendellenességek (pl. tüdőgyulladás, tüdőcsomók, tüdőtömegek, emfizéma jelei stb.).
- Szív rendellenességek (pl. megnagyobbodott szív, pangásos szívelégtelenség stb.).
- Légúti rendellenességek (pl. légúti szűkület, hörgőfal megvastagodása stb.).
- Mediastinalis rendellenességek (pl. megnagyobbodott nyirokcsomók, kitágult mediastinum stb.).
- Csontrendszeri rendellenességek (pl. törések, gerincferdülés stb.).
A rutin mellkasröntgen-felvételek értékesek számos állapot kimutatásában, ideértve a légúti fertőzéseket, szívbetegségeket, tüdőbetegségeket, mellkasi sérüléseket és bizonyos ráktípusokat. Fontos azonban megjegyezni, hogy a mellkasröntgen nem mindig önmagában diagnosztikus, és további vizsgálatokra lehet szükség a végleges diagnózishoz.