Az emberi hasnyálmirigy döntő szerepet játszik a szervezetben a glükóz homeosztázis fenntartásában. Ezt az inzulin és a glukagon hormonok negatív visszacsatolási mechanizmusán keresztül éri el. Ez a visszacsatolási hurok a következőképpen működik:
Emelkedett vércukorszint (hiperglikémia):
1. Amikor étkezés után megemelkedik a vércukorszint, a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek béta-sejtjei érzékelik a megemelkedett glükózkoncentrációt.
2. Válaszul a béta-sejtek inzulint választanak ki a véráramba.
3. Az inzulin kulcsként működik, amely feloldja a test sejtjeit, lehetővé téve a glükóz bejutását és energiaforrásként történő felhasználását, vagy glikogénként raktározódását (a májban és az izmokban).
4. Ahogy a sejtek felveszik a glükózt, a vércukorszint fokozatosan csökken.
Csökkent vércukorszint (hipoglikémia):
1. Ezzel szemben, amikor a vércukorszint csökken, például éhezés közben vagy étkezések között, a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek alfasejtjei észlelik a csökkent glükózkoncentrációt.
2. Válaszul az alfa-sejtek glukagont választanak ki a véráramba.
3. A glukagon jelzi a májnak, hogy a tárolt glikogént a glikogenolízisnek nevezett folyamat révén alakítsa vissza glükózzá. Ez glükóz felszabadulásához vezet a véráramba.
4. Ezenkívül a glukagon gátolja az izmok és a zsírszövet sejtjeinek glükóz felvételét, tovább segítve a vércukorszint emelkedését.
5. Ahogy a glükóz felszabadul a májból és a perifériás szövetekben konzerválódik, a vércukorszint fokozatosan emelkedik.
Ezen a negatív visszacsatolási mechanizmuson keresztül a hasnyálmirigy folyamatosan figyeli a vércukorszintet, és szükség szerint inzulint vagy glukagont választ ki a glükóz homeosztázis fenntartásához. Amikor a vércukorszint emelkedik, inzulin szabadul fel, hogy csökkentse azt, és ha a vércukorszint csökken, glukagon szabadul fel, hogy növelje azt.