Parenchymás betegség :A parenchymás betegség a tüdő alveolusként ismert funkcionális egységeit és a környező szöveteket érintő állapotokra utal. Ezek a betegségek gyulladást, hegesedést vagy rendellenes növekedést okozhatnak a tüdőszövetben, ami károsodott gázcseréhez és különböző légúti tünetekhez vezethet.
Pleurális betegség :A mellhártya betegségek a mellhártyát, a tüdőt és a belső mellkasüreget bélelő vékony szövetréteget érintik. Gyulladást, megvastagodást vagy folyadék felhalmozódását okozhatják a pleurális térben, ami mellkasi fájdalomhoz, légszomjhoz és egyéb tünetekhez vezethet.
Széles körű részvétel :A "kiterjedt" kifejezés arra utal, hogy a tüdő parenchyma és/vagy a pleurális tér jelentős részét érinti a betegség folyamata. Ez az alapállapot széles körben elterjedt vagy előrehaladott stádiumára utalhat.
A kiterjedt parenchymalis és pleurális betegségek gyakori okai a következők:
- Intersticiális tüdőbetegségek :Olyan betegségek csoportja, amelyek elsősorban a tüdő parenchymáját érintik, gyulladást és az intersticiális szövet hegesedését okozva. Ilyenek például az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF), a szarkoidózis és a túlérzékenységi tüdőgyulladás.
- Fertőzések :A súlyos vagy elhúzódó fertőzések, mint a tüdőgyulladás és a tuberkulózis kiterjedt tüdőkárosodáshoz és pleurális érintettséghez vezethetnek.
- Melhárítógyulladás :A mellhártya gyulladását különböző okok okozhatják, például fertőzések, autoimmun betegségek vagy bizonyos gyógyszerek.
- Rosszindulatú daganatok :A tüdőrák és más típusú rák közvetlenül érintheti a tüdő parenchymáját és a mellhártyát, ami kiterjedt betegséghez vezethet.
- Egyéb feltételek :A ritka állapotok, mint például a tüdőembólia (vérrögök a tüdőben) vagy a sugárkezelésből származó tüdőgyulladás (sugárterápia okozta tüdőkárosodás) szintén kiterjedt parenchyma- és pleurális érintettséget okozhatnak.
A kiterjedt parenchymalis és pleurális betegség jelenléte alapos orvosi vizsgálatot igényel a kiváltó ok meghatározásához és a megfelelő kezeléshez. Gyakran végeznek képalkotó vizsgálatokat, mint például mellkasröntgen és számítógépes tomográfia (CT-vizsgálat), hogy felmérjék a betegség mértékét és súlyosságát. A kezelés az adott diagnózistól függ, és magában foglalhat gyógyszereket, oxigénterápiát, életmódbeli változtatásokat, és bizonyos esetekben sebészeti beavatkozásokat is.