A szarkózis idiopátiás, ami azt jelenti, hogy pontos oka nem ismert, de úgy gondolják, hogy genetikai és környezeti tényezők kombinációja okozza. Nem gyakran öröklődik, és a szórványos esetek gyakoribbak. Bár a szarkózis bármely életkorban előfordulhat, leggyakrabban 40 és 60 év közötti felnőtteknél diagnosztizálják. A férfiak és a nők egyaránt érintettek.
A szarkózis fő tünetei a következők:
- Izomgyengeség és fáradtság
- Az izmok megnagyobbodása és feszessége (hipertrófia)
- Fájdalom vagy kellemetlen érzés az érintett izmokban
- Mozgási nehézségek vagy bizonyos fizikai feladatok elvégzése
- Légzési vagy nyelési nehézség, ha az akaratlan izmok érintettek.
- Látászavarok, arctorzulás vagy hallásproblémák.
A legtöbb esetben az érintett izom hipertrófián megy keresztül, miközben fenntartja a normális működést. Egyes egyéneknél azonban a szarkózis izomgyengeséget és funkcióvesztést okozhat, ami jelentős hatással lehet a napi tevékenységekre.
A szarkozózis diagnózisa klinikai vizsgálat, képalkotó vizsgálatok (például MRI vagy CT-vizsgálatok), valamint néha izombiopszia kombinációját foglalja magában az izomérintettség mértékének meghatározására és a hasonló tüneteket okozó egyéb állapotok kizárására.
A szarkozist általában jóindulatú állapotnak tekintik, és az esetek többsége nem igényel kezelést. Csak a tünetekkel rendelkező betegek részesülhetnek a kezelésből, amely magában foglalhatja a fizikoterápiát, a fájdalomcsillapító gyógyszereket és súlyos esetekben a sebészeti beavatkozásokat.
Fontos, hogy konzultáljon egészségügyi szakemberrel a megfelelő diagnózis és kezelés érdekében, ha tartós izomgyengeséget, -megnagyobbodást vagy a szarkózishoz kapcsolódó tünetek bármelyikét tapasztalja.