Nagyon félek a kutyáktól, és amikor megpróbálsz elmenekülni, a gazdik nevetnek, majd mondd el a családodnak, hogy bosszantották, hogy felnőnek, de nem ijedek meg tőle?

"Azt akartam, hogy beszéljek veled valamiről, ami mostanában nagyon hatással volt rám. Tudom, hogy néhányan hülyeségnek gondolják, de őszintén félek a kutyáktól. Ez nem csak egy enyhe ellenszenv, hanem teljes... felrobbantott fóbia, ami erős szorongást és pánikot okoz.

Valahányszor kutyával találkozom, a szívem hevesen kalapál, izzad a tenyerem, és úgy érzem, alig kapok levegőt. Igyekszem elkerülni őket, de néha elkerülhetetlen. Amikor ez megtörténik, úgy érzem, csapdába estem és tehetetlen.

Ami még rosszabb, az a reakció, amit gyakran kapok a kutyatulajdonosoktól. Ahelyett, hogy megértenék, sokan nevetnek rajtam, vagy elnevetik a félelmemet. Azt mondják, hogy "csak lépj túl rajta" vagy "hagyd abba, hogy baba legyek". Hihetetlenül frusztráló és elutasító.

Korábban megpróbáltam elmagyarázni neked a fóbiámat, de nem hiszem, hogy teljesen felfogtad, mennyire komoly ez. Nem csak arról van szó, hogy félünk a harapástól; az általam tapasztalt heves szorongásról és pánikról szól.

Tudom, hogy néhányan azt gondolhatják, hogy "fel kellene nőnöm" és leküzdeni ezt a félelmet, de ez nem ilyen egyszerű. A fóbiák valódiak, és hihetetlenül nehéz leküzdeni őket. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy kezeljem a félelmemet, de szükségem van a támogatásodra és a megértésedre.

Kérlek, ha látod, hogy egy kutyával küszködök, ne nevess rajtam, és ne mondd, hogy "csak lépj túl rajta". Mutass egy kis együttérzést, és próbáld megérteni, min megyek keresztül."