Elhelyezkedés:Az S1 csigolya a gerincoszlop tövében található, közvetlenül a farokcsont (farkcsont) felett. Ez az első az öt keresztcsonti csigolya közül, amelyek a keresztcsontot alkotják, amely egy háromszög alakú csont, amely több csigolya összeolvadásával alakul ki.
Felépítés:Az intervertebralis lemezek a csigolyák között helyezkednek el, és párnákként működnek, amelyek elnyelik az ütéseket és rugalmasságot biztosítanak a gerincnek. Mindegyik lemez egy kemény külső rétegből (anulus fibrosus) áll, amely egy puha, gélszerű központot (nucleus pulposus) vesz körül.
Sérülés:A szubakut gyűrűs szakadás az intervertebralis porckorong annulus fibrosusának szakadását vagy sérülését jelenti. Különböző tényezők miatt fordulhat elő, például hirtelen erőteljes mozdulatok, ismétlődő megerőltetés, nem megfelelő emelési technikák vagy trauma.
Tünetek:Az S1 csigolyák szubakut gyűrűs szakadása fájdalmat okozhat a hát alsó részén, amely a fenékbe és/vagy a lábszárba sugározhat. A fájdalmat bizonyos mozgások, például hajlítás, emelés vagy csavarás fokozhatják. Egyéb tünetek lehetnek izomgörcsök, merevség és csökkent mozgástartomány az érintett területen.
Diagnózis:A diagnózis alapos anamnézisből, fizikális vizsgálatból és képalkotó vizsgálatokból áll, mint például MRI (mágneses rezonancia képalkotás) vagy CT (számítógépes tomográfia) vizsgálatok a szakadás mértékének és helyének megjelenítésére.
Kezelés:A szubakut gyűrűs szakadás kezelése jellemzően konzervatív intézkedésekre összpontosít, mint például pihenésre, fájdalomcsillapításra, fizikoterápiára és az aktivitás módosítására, hogy lehetővé tegye a könny gyógyulását. Súlyos esetekben műtétre lehet szükség a szakadás kijavításához vagy a sérült lemezanyag eltávolításához.
Prognózis:Az S1 csigolyák szubakut gyűrűs szakadásának prognózisa általában jó, a legtöbb egyén konzervatív kezeléssel idővel felépül. A gyógyulási folyamat azonban a szakadás súlyosságától és az egyéni gyógyulási reakciótól függően változhat.
Megelőzés:A gyűrűs szakadások megelőzése érdekében javasolt a helyes testtartás megtartása, a megfelelő emelési technikák gyakorlása, a törzsizmok erősítésére irányuló rendszeres testmozgás, valamint a hát alsó részének hirtelen vagy túlzott megterhelésének elkerülése.