Ammóniumképződés :Szobahőmérsékleten a vizeletben jelenlévő baktériumok a karbamidot, egy nitrogéntartalmú hulladékterméket ammóniává bontják. Ez az átalakulás a vizelet pH-értékének növekedéséhez vezet, ami erősebb lúgos környezetet eredményez.
Felhősség :Amikor a vizelet lúgossá válik, zavaros csapadékot képezhet, amely kalcium-foszfátból, kalcium-karbonátból és más ásványi anyagokból áll. Ezek a csapadékok a vizeletet homályossá és kevésbé átlátszóvá teszik.
Szagváltozások :A karbamid baktériumok általi lebontása során ammónia keletkezik, amely erős, szúrós szagot hordoz. Ahogy a vizelet pH-ja emelkedik, és a szerves vegyületek bakteriális bomlása folytatódik, más kellemetlen szagú vegyületek is kialakulhatnak, hozzájárulva a kellemetlen szag kialakulásához.
Színváltozások :A frissen kibocsátott vizelet jellemzően sárga vagy borostyán színű az urobilin nevű pigment jelenléte miatt. A vizelet öregedésével további oxidáción megy keresztül, ami sárgáról borostyánsárgára, narancssárgára vagy akár sötétebb vöröses árnyalatra változhat. Ezeket a változásokat a bilirubin, a vizeletben található másik pigment lebomlása okozza.
Baktériumnövekedés :Minél hosszabb ideig áll a vizelet, annál több ideje van a baktériumok növekedésére és szaporodására. Ez magasabb baktériumkoncentrációhoz vezethet, ami kellemetlen szagot, zavarosodást és a húgyúti fertőzések (UTI) fokozott kockázatát eredményezheti.
Ülepedés :Idővel a vizeletben lévő nehezebb részecskék és csapadékok leülepednek a tartály alján. Ez az üledékképződés egy üledékréteget képez, amely különféle sejtkomponensekből, például fehérvérsejtekből, vörösvértestekből, hámsejtekből és kristályokból áll.
Fontos megjegyezni, hogy ezeknek a változásoknak a sebessége olyan tényezőktől függ, mint a hőmérséklet, a különböző vegyületek kezdeti koncentrációja a vizeletben és bizonyos baktériumtörzsek jelenléte. Általában tanácsos friss vizeletmintákat elemezni, amikor csak lehetséges, hogy pontos és időszerű orvosi információkat kapjunk.