1684-ben Thomas Willis angol orvos részletes leírást adott az állapotról a "De Anima Brutorum" című könyvében. A "vitiligo" kifejezést a latin "vitosus" szóból alkotta meg, ami "hibás" vagy "hibás" kifejezést jelent, a bőr pigmentációjának foltos elvesztésének leírására. Willis megfigyelései és leírásai hozzájárultak ahhoz, hogy a vitiligot külön egészségügyi állapotként állapítsák meg.
A 19. és 20. században további előrelépések történtek a vitiligo megértésében és osztályozásában. 1841-ben Jean-Louis Alibert francia bőrgyógyász egy osztályozási rendszert javasolt a bőrbetegségekre, amelyek magukban foglalják a vitiligo-t is. A vitiligo-t két típusba sorolta:"vitiligo vulgaris" és "vitiligo syphilitica" az állapot feltételezett okai alapján.
A 20. században jelentős előrelépés történt a vitiligo mögöttes mechanizmusok és okok megértésében. 1952-ben Aaron Lerner amerikai bőrgyógyász és munkatársai bebizonyították, hogy a vitiligo a melanin hiányával jár, amely pigment adja a bőr színét. Ez a melanintermelés helyreállítását vagy serkentését célzó kezelések kifejlesztéséhez vezetett.
A történelem során számos kutató, bőrgyógyász és gyakorló orvos járult hozzá a vitiligo megértéséhez és kezeléséhez. Noha nehéz egyetlen egyént meghatározni a vitiligo egyetlen „felfedezőjeként”, Thomas Willis, Jean-Louis Alibert, Aaron Lerner és még sokan mások közreműködése kulcsszerepet játszott az e betegséggel kapcsolatos ismereteink és kezelési lehetőségeink fejlesztésében.