Egészség és a Betegség
Galenus elméletei és megfigyelései több mint 1500 éven keresztül befolyásolták az orvostudományt. Számos kísérletet végzett, például állatok boncolását, és bebizonyította, hogy a vér a test ereiben áramlik. Azt is hitte, hogy a vér apályként apad és folyik, és folyamatosan fogyasztják és pótolják. Míg megértésének egyes aspektusai később tévesnek bizonyultak, az anatómia és fiziológia területén tett hozzájárulása jelentős volt, és megalapozta a jövőbeli fejlődést.
A 16. században Andreas Vesalius (1514-1564) flamand anatómus fontos korrekciókat és kiegészítéseket végzett Galenosz keringési rendszerrel kapcsolatos munkájában. Az emberi tetemek gondos megfigyelésével és boncolásával Vesalius pontosabb leírást adott a szív, az erek és a billentyűk szerkezetéről.
A ma ismert keringési rendszer áttörést jelentő megértése a 17. században jött létre William Harvey (1578-1657) munkásságával. Harvey szisztematikus kísérletei és megfigyelései megkérdőjelezték Galenus elméleteit, és megalapozták a vérkeringés fogalmát. Legjelentősebb hozzájárulása az volt, hogy bebizonyította, hogy a vér folyamatos körben mozog, a szív az artériákon keresztül pumpálja, és a vénákon keresztül tér vissza. Harvey 1628-ban megjelent átfogó könyve, a "De Motu Cordis" (A szív és a vér mozgásáról) bemutatta eredményeit, és forradalmasította a keringési rendszer megértését.
Ezért, bár számos közreműködő volt a keringési rendszer tanulmányozásában, Pergamoni Galenust tartják az első olyan személynek, aki kifejezetten az emberek keringési rendszerére összpontosított, és jelentős megfigyeléseket tett vele kapcsolatban. Hozzájárulása, valamint Vesalius és Harvey, döntő szerepet játszottak jelenlegi ismereteink és ennek az alapvető élettani rendszernek a megértésében.