Amikor az anatómiai struktúrák közel anatómiai egyvonalban vannak, úgy helyezkednek el, hogy az egyszerre funkcionális és megközelítse természetes anatómiai kapcsolataikat. Ez különféle módszerekkel érhető el, beleértve a sebészeti eljárásokat, a nem sebészeti kezeléseket (például a fizikoterápiát vagy a merevítést) vagy a megközelítések kombinációját. A közeli anatómiai igazodás elérésének célja az érintett terület megfelelő működésének, stabilitásának és biomechanikájának helyreállítása, miközben elősegíti a gyógyulást és a hosszú távú szerkezeti integritást.
Például az ortopédiai sebészetben a közeli anatómiai igazítás utalhat a csontok elrendezésének korrekciójára törések vagy deformitások esetén, ahol a cél a csont természetes elrendezésének helyreállítása a megfelelő működés és teherbíró képesség biztosítása érdekében. A gerincsebészetben a közeli anatómiai igazítás magában foglalhatja a csigolyák átrendezését a gerincgörbületi eltérések (például scoliosis vagy kyphosis) csökkentése érdekében, ezáltal enyhítve az idegek ütközését, javítva a gerinc stabilitását és csökkentve a fájdalmat.
A „közel anatómiai igazítás” kifejezés a normál anatómiai felépítéshez és pozícióhoz a lehető legközelebb eső beállítási állapot elérésének fontosságát hangsúlyozza, felismerve, hogy bizonyos esetekben a tökéletes anatómiai igazítás nem mindig kivitelezhető vagy szükséges az optimális eredményekhez.