A neurológiai vizsgálat során a neurológus hangvillát használhat a következő vizsgálatok elvégzésére:
Rinne teszt: Ez a teszt összehasonlítja a hang légvezetését és csontvezetését. A neurológus a vibráló hangvillát a fül mögötti mastoid csontra helyezi, és megkérdezi a személyt, hogy hallja-e a hangot. Ezután a hangvillát a hallójárat közelében tartják, és megkérdezik a személyt, hogy hallja-e még a hangot. Normális esetben a légvezetés jobb, mint a csontvezetés, ezért a személynek hosszabb ideig kell hallania a hangot, ha a hangvillát a fül közelében tartják.
Weber-teszt: Ez a teszt összehasonlítja a csontok hangvezetését mindkét fülben. A neurológus a rezgő hangvillát a koponya középvonalára helyezi, és megkérdezik a személyt, hogy mindkét fülében egyformán hallja-e a hangot. Normális esetben a hangot egyformán kell hallani mindkét fülben.
Ujj-orr teszt: Ez a teszt értékeli a koordinációt és a propriocepciót (azt az érzést, hogy hol vannak a testrészei a térben). A neurológus megkéri a személyt, hogy csukja be a szemét, és mutatóujjával érintse meg az orrát. A neurológus megkérheti a személyt más összehangolt mozgások elvégzésére is, például saroktól lábujjig sétáljon vagy egy lábon ugráljon.
Romberg-teszt: Ez a teszt az egyensúlyt és a koordinációt értékeli. A neurológus megkéri a személyt, hogy álljon össze lábbal és csukott szemmel. A neurológus ezt követően finoman egyik oldalról a másikra tolhatja a személyt, vagy megkérheti, hogy egyenes vonalban járjon.
A hangvillatesztek segíthetnek a neurológusoknak különféle neurológiai állapotok azonosításában, többek között:
* Halláskárosodás
* Ménière-kór
* Sclerosis multiplex
* Parkinson-kór
* Stroke
* Akusztikus neuroma
* Otosclerosis
A hangvillatesztek egy egyszerű és nem invazív módszer egy személy neurológiai funkcióinak felmérésére. Orvosi rendelőben vagy kórházi környezetben is elvégezhetők, és nem igényelnek különleges felszerelést.