Mit jelent a melanchaly?

A "melankólia" szó a görög "melas" szóból származik, amely "fekete" vagy "sötét" és "khole", azaz "epe". Az ókori görög orvoslásban a négy humorról azt hitték, hogy szabályozza az ember testi és lelki jólétét. Az egyik ilyen humor a fekete epe vagy a melankól volt, amelyet a föld elemével és a szárazság, hidegség és nehézkedés tulajdonságaival társítottak. Úgy gondolták, hogy a feketeepe feleslege melankóliát okoz, ezt a rendellenességet szomorúság, depresszió és introspektív gondolkodás jellemezte.

A középkorban és a reneszánszban a melankóliát a négy temperamentum vagy veleszületett személyiségtípus egyikének tartották. A melankolikus emberekről azt gondolták, hogy kontemplatívak, kreatívak és intellektuálisak, de hajlamosak a szomorúságra és a kétségbeesésre is. A melankóliát a zsenialitással és az őrülettel is összekapcsolták, és gyakran a művészek, írók és más kreatív emberek szükséges szenvedésének tekintették.

A modern pszichológiában a melankólia kifejezést még mindig használják a szomorúság vagy depresszió állapotának leírására, de már nem kapcsolják össze a személyiség vagy temperamentum egy bizonyos típusával. Ehelyett különféle mentális rendellenességek, például depresszió, szorongás és bipoláris zavar tüneteként tekintenek rá.