Miért nem tud átjutni a röntgensugár az üvegen, hanem a gyémánt vagy a test?

Ez az állítás helytelen. A röntgensugárzás valóban átjuthat az üvegen. A röntgensugarak az elektromágneses sugárzás egyik formája, amely nagyon nagy energiájú fotonokból áll, képes áthaladni számos anyagon, beleértve az üveget is, de a behatolás mértékét az anyag sűrűsége és vastagsága befolyásolja.

Valójában a röntgensugarakat általában az orvosi és fogorvosi képalkotásban használják az emberi test részletes belső struktúráinak rögzítésére. Bár az üveg sűrűbb, mint a legtöbb testszövet, nem blokkolja jelentősen a röntgensugárzást.

Ezenkívül a röntgensugarak áthaladhatnak a gyémántokon is, amelyek sűrűsége nagyobb, mint az üvegé. A röntgensugár behatolását meghatározó kulcstényező az anyag rendszáma (Z). A nagyobb atomszámú anyagok hajlamosak erősebben elnyelni a röntgensugarakat, míg az alacsonyabb rendszámúak könnyebben áthaladnak a röntgensugárzáson.

Az üveg elsősorban könnyű elemekből áll, például oxigénből, szilíciumból és kalciumból, viszonylag alacsony atomszámmal, amelyek lehetővé teszik a röntgensugárzás áthaladását. Hasonlóképpen, az emberi szövetek többnyire alacsony Z-értékű elemekből állnak, így átjárhatóak a röntgensugárzás számára.

Másrészt, a gyémántok tiszta szénből készülnek, magasabb rendszámmal (Z=6), ami erősebb röntgensugárzás-elnyeléshez vezet, mint az üveghez vagy a testszövetekhez.

Összefoglalva:a röntgensugarak átjuthatnak üvegen, emberi testen, sőt gyémánton is, de behatolási mélységük és képminőségük az anyag sűrűségétől, vastagságától és atomösszetételétől függően változhat.