1. Ultrahang (USA) :Az ultrahang hanghullámokat használ a testen belüli szervek és szövetek képeinek létrehozásához. Gyakran használják a has, a medence és a reproduktív szervek vizsgálatára. Az ultrahangot terhesség alatt is gyakran használják a magzat fejlődésének nyomon követésére.
2. Mágneses rezonancia képalkotás (MRI) :Az MRI erős mágneseket és rádióhullámokat használ, hogy részletes képeket készítsen a testen belüli szervekről és szövetekről. Az MRI-t gyakran használják az agy, a gerinc és az ízületek sérüléseinek vagy rendellenességeinek diagnosztizálására. Használható az erek és a belső szervek vizualizálására is.
3. Számítógépes tomográfia (CT) :A CT-vizsgálatok röntgensugarakat és számítógépes feldolgozást használnak, hogy részletes keresztmetszeti képeket készítsenek a testről. A CT-vizsgálatokat gyakran használják a csontok, a tüdő és más szervek sérüléseinek vagy rendellenességeinek diagnosztizálására.
4. Nukleáris medicina képalkotás: A nukleáris gyógyászat képalkotása radioaktív nyomjelzők használatát foglalja magában az egészségügyi állapotok diagnosztizálására és kezelésére. Különböző nyomjelzőket használnak a test bizonyos szerveinek vagy szöveteinek megcélzására. A nukleáris medicina képalkotó technikái közé tartozik a pozitronemissziós tomográfia (PET), az egyfoton emissziós számítógépes tomográfia (SPECT) és a csontvizsgálat.
5. Optikai koherencia tomográfia (OCT) :Az OCT egy képalkotó technika, amely fényhullámokat használ a szem nagy felbontású képeinek létrehozásához. Gyakran használják szembetegségek, például glaukóma és makuladegeneráció diagnosztizálására és monitorozására.
A képalkotó technika megválasztása számos tényezőtől függ, beleértve az értékelendő konkrét egészségügyi állapotot, a beteg általános egészségi állapotát, valamint a felszerelés és a szakértelem elérhetőségét. Az orvos a legmegfelelőbb képalkotó technikát javasolja a páciens egyéni igényei alapján.