Mi az apikopleurális megvastagodás, mint lenyomat a tüdőröntgenben?

Apicopleurális megvastagodás a felesleges szövet vagy folyadék kóros jelenlétére utal azon a területen, ahol a tüdő csúcsa találkozik a mellhártyával, a mellüreg bélésével. A tüdő röntgenfelvételén homályos, átlátszatlan vagy sűrű régióként látható.

Az apicopleurális megvastagodás okai:

- tuberkulózis (TB): Az apikopleurális megvastagodás általában aktív vagy múltbéli tuberkulózisfertőzéssel jár. A tbc gyulladást és hegesedést okozhat a tüdőcsúcsokban, ami a mellhártya megvastagodásához vezethet.

- Gombás fertőzések: Bizonyos gombás fertőzések, mint például a hisztoplazmózis, a kokcidioidomikózis és a cryptococcosis szintén az apikopleurális megvastagodást okozhatják.

- Szarkoidózis: A szarkoidózis, egy szisztémás gyulladásos betegség, hatással lehet a tüdőre, és apicopleurális megvastagodást okozhat.

- Sugárzás utáni változások: A mellkas sugárkezelése fibrózishoz és a mellhártya megvastagodásához vezethet, ami apicopleurális megvastagodást eredményez.

- Azbesztózis: Az azbesztszálak belélegzése a mellhártya hegesedését és megvastagodását okozhatja, beleértve a csúcsokat is.

- Egyéb fertőzések: Az olyan fertőzések, mint a tüdőgyulladás, különösen a tüdőgyulladás szerveződése, átmeneti apicopleurális megvastagodást okozhatnak.

- Reumás betegségek: Egyes reumás betegségek, például a reumás ízületi gyulladás, gyulladásos elváltozásokat okozhatnak a mellhártyában, ami megvastagodáshoz vezet.

- Neoplazmák: Ritkán az apicopleurális megvastagodás bizonyos tüdődaganatokhoz vagy rosszindulatú daganatokhoz köthető.

Fontos:

Az apikopleurális megvastagodás fontos megfigyelés lehet a mellkasröntgenen. Bár bizonyos mögöttes okokra utalhat, további értékelésre van szükség a konkrét etiológia meghatározásához. A diagnózis megerősítéséhez és a súlyos állapotok kizárásához gyakran további képalkotó vizsgálatokra, laboratóriumi vizsgálatokra és kórtörténeti korrelációra van szükség.