1. Képalkotási technikák :
- A mellkas nagy felbontású komputertomográfiája (HRCT):a HRCT részletes képeket készít a tüdőről, és biopszia nélkül is segíthet azonosítani a rendellenességeket, például csomókat, tömegeket vagy infiltrátumokat.
- Mágneses rezonancia képalkotás (MRI):Az MRI hasznos lehet a mediastinalis tömegek értékelésében és a tüdőszövet sűrűségében bekövetkező változások kimutatásában.
- Pozitron emissziós tomográfia (PET) vizsgálat:A PET-vizsgálatok segíthetnek megkülönböztetni a jóindulatú és rosszindulatú elváltozásokat, és felmérni a tüdőcsomók metabolikus aktivitását.
2. Köpetcitológia :
- A köpetcitológia a tüdőből kiköhögött köpet (nyálka) mikroszkóp alatti vizsgálatát foglalja magában. Bár nem olyan meggyőző, mint a biopszia, néha rákos sejteket azonosíthat.
3. Bronchoszkópia hörgőmosással vagy kefével :
- A bronchoszkópia során vékony, rugalmas csövet kamerával (bronchoszkóppal) helyeznek a szájon vagy az orron keresztül a légutakba. Az eljárás során hörgőmosás és ecset gyűjthető, hogy sejteket nyerjünk a légutakból elemzés céljából.
4. Finomtűs aspiráció (FNA) ultrahangos irányítással :
- Az ultrahangos irányítású FNA vékony tű segítségével valós idejű ultrahangos képalkotás során kinyeri a sejteket a tüdősérülésből. Lehetővé teszi a gyanús területek célzott mintavételét, miközben minimalizálja a szövődmények kockázatát.
5. Folyadék biopszia :
- A folyékony biopszia magában foglalja a vérminta elemzését a keringő tumorsejtek (CTC) vagy a tumor DNS (ctDNS) kimutatására. Míg még fejlesztés alatt áll, a folyékony biopsziák minimálisan invazív megközelítést kínálnak a tüdőrák felmérésére.
6. Klinikai és radiológiai nyomon követés :
- Bizonyos esetekben az azonnali biopszia helyett szoros klinikai és radiográfiai nyomon követés lehet megfelelő. Ezt a megközelítést akkor lehet megfontolni, ha a leletek nem azonnaliak, vagy ha a beteg általános állapota esetleg nem tolerálja a biopsziás eljárást.
Az alternatíva kiválasztása számos tényezőtől függ, beleértve a konkrét klinikai megjelenést, a feltételezett alapbetegséget, a páciens preferenciáit, valamint a rendelkezésre álló szaktudást és erőforrásokat. Pulmonológus vagy mellkassebész segíthet a legmegfelelőbb megközelítés meghatározásában az egyéni körülmények alapján.