1. Isteni ihlet :Egyes ősi kínai szövegek isteni lényeknek vagy mitikus alakoknak tulajdonítják az akupunktúra létrehozását. Például a Sárga Császár belgyógyászati klasszikusa, egy híres kínai orvosi szöveg azt állítja, hogy az akupunktúrát a halhatatlan orvos, Qi Bo tárta fel a Sárga Császárnak.
2. Természeti jelenségek megfigyelése :Egy másik hiedelem szerint az akupunktúra a természeti jelenségek emberi szervezetre gyakorolt hatásának megfigyeléséből származik. Például észrevették, hogy bizonyos típusú fizikai traumák, mint például a méhcsípés vagy véletlen tűszúrás, néha a fájdalom vagy más tünetek enyhítését eredményezték. Ez vezetett ahhoz az ötlethez, hogy szándékosan használjunk tűket a test bizonyos pontjainak stimulálására terápiás célokra.
3. Ősi sebészeti gyakorlatok :Egyes tudósok azt sugallják, hogy az akupunktúra az ősi sebészeti gyakorlatból fejlődhetett ki, ahol tűket vagy éles tárgyakat használtak a tályogok kiürítésére, az idegen tárgyak eltávolítására vagy a feszes izmok feszültségének enyhítésére. Idővel ezek a gyakorlatok finomodhattak, és az akupunktúrás terápia rendszerévé fejlődtek.
4. Empírikus kísérletezés :Azt is tartják, hogy az akupunktúra fokozatosan fejlődött ki az empirikus kísérletezés és az idők során felhalmozott tudás révén. Az ókori orvosok és gyógyítók megfigyelték a test bizonyos pontjainak stimulálásának hatásait, és eredményeiket továbbadták a következő generációknak, ami az akupunktúrás technikák kifejlesztéséhez és tökéletesítéséhez vezetett.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a magyarázatok történelmi beszámolók és elméletek, és nincs konkrét történelmi feljegyzés, amely határozottan bizonyítaná az akupunktúra eredetét. Mindazonáltal ezek a különféle magyarázatok betekintést nyújtanak a különféle kulturális, mitológiai és empirikus hatásokba, amelyek hozzájárulhattak az akupunktúra mint orvosi gyakorlat létrejöttéhez és fejlődéséhez.