1. Thrombocyta tapadás :Ha egy ér megsérül, a sérült szövetek és érfalak kollagént és más fehérjéket bocsátanak ki. A vérlemezkék specifikus receptorokkal rendelkeznek, amelyek ezekhez a szabaddá vált fehérjékhez kötődnek, így azok a sérülés helyéhez tapadnak.
2. Thrombocyta aktiválás :Amint a vérlemezkék a sérült helyhez tapadnak, aktiválódnak. Ez az aktiválási folyamat magában foglalja az alakjuk megváltozását és különféle kémiai hírvivők felszabadulását, beleértve a szerotonint, a tromboxán A2-t és az ADP-t (adenozin-difoszfátot).
3. Thrombocyta-aggregáció :Az aktivált vérlemezkék aggregálódnak (összetapadnak), és ideiglenes dugót alkotnak. Ezt úgy teszik, hogy kiterjesztik a pszeudopodiáknak nevezett fonalszerű kiemelkedéseket, amelyek a sérülés helyén összekapcsolódnak egymással és más fehérjékkel.
4. Rögképződés :Az aggregált vérlemezkék felületet biztosítanak a vérrög kialakulásához. A véralvadást elősegítő fehérjékhez, például a fibrinogénhez kötődnek, és segítenek fibrinszálakká alakítani. A fibrinszálak hálószerű hálózatot alkotnak, összefonják a vérlemezkéket és a vörösvértesteket, hogy stabil vérrögöt képezzenek.
5. Rögök visszahúzása :A vérrög kialakulása után a vérlemezkék szerepet játszanak a visszahúzódásában. Kölcsönhatásba lépnek a fibrinszálakkal, és összehúzódnak, csökkentve a vérrög méretét és megerősítve a tömítést.
6. Sebgyógyulás :A vérlemezkék nemcsak a vérzés megállításában segítenek, hanem hozzájárulnak a sebgyógyuláshoz is. Növekedési faktorokat és más molekulákat szabadítanak fel, amelyek elősegítik a szövetek helyreállításában részt vevő sejtek migrációját és proliferációját.
Összességében a vérlemezkék elengedhetetlenek a hemosztázis fenntartásához és a túlzott vérzés megelőzéséhez. Tapadóképességük, aggregációjuk és a vérrögképződésben való részvételük biztosítja a sérült erek hatékony lezárását. Funkcionális vérlemezkék nélkül az egyének fokozottan ki vannak téve a vérzési rendellenességek és az elhúzódó vérzési idők kockázatának.