1. Hipoxiát :Amikor a légzés leáll, a tüdő oxigénellátása megszűnik, és a vér oxigénszintje csökkenni kezd. Ennek eredményeként a test szövetei és szervei, beleértve a szívet is, oxigénhiányossá válnak.
2. Acidózist :A szén-dioxid felhalmozódása a vérben, ami a szellőzés hiánya miatt következik be, acidózishoz vezet. Az acidózis hatással van a szív elektromos rendszerére, ami érzékenyebbé teszi a szívritmuszavarokra.
3. Szívizom iszkémiat :Az oxigénhiány és a salakanyagok felhalmozódása a szívizomban (szívizomban) szívizom ischaemiát okoz. Az ischaemia károsíthatja a szív elektromos vezetési rendszerét és gyengítheti a szív összehúzódásait.
4. Dysrhythmiákot :A hipoxia, acidózis és ischaemia kombinációja kóros szívritmusokat, például kamrafibrillációt (VF) vagy asystoliát válthat ki. Ezek a ritmuszavarok gyakran végzetesek, ha nem kezelik azonnal.
5. Perfúzió elvesztéset :Mivel a szív összehúzódásai a ritmuszavarok miatt gyengülnek és szervezetlenné válnak, a szív nem tud hatékonyan vért pumpálni a test többi részébe. Ez a perfúzió elvesztéséhez vezet, ami azt jelenti, hogy a szervek és szövetek nem kapnak elegendő oxigént és tápanyagot.
6. Szívleállást :Végül a szív elektromos tevékenysége teljesen leállhat, ami szívmegálláshoz vezethet. Azonnali orvosi beavatkozás, például CPR és defibrilláció nélkül a szívmegállás maradandó agykárosodást és halált okozhat.
Az az idő, amely alatt a légzésleállás a szívmegállásig fejlődik, számos tényezőtől függ, beleértve az egyén mögöttes egészségügyi állapotokat, a légzésleállás időtartamát, valamint a légzés és a keringés helyreállítására irányuló beavatkozások hatékonyságát.