Az ultrahang behatol a legtöbb lágy szövetbe, például izmokba, szervekbe és erekbe. Általában orvosi képalkotási és diagnosztikai célokra használják, például a has, a szív és a magzat ultrahangos vizsgálatára. Az ultrahanghullámok nehezen jutnak át sűrű szöveteken, például csonton, levegőn és zsíron. A csont visszaveri az ultrahanghullámokat, ezért a csontok ultrahangképei gyakran fehér területekként jelennek meg. A levegő és a zsír is zavarhatja az ultrahanghullámokat, ezért a tüdő és a gyomor-bél traktus ultrahangos képeinek elkészítése nehézkes lehet.
