Milyen varróanyagokat használnak a mikrosebészetben?

A mikrosebészetben a varratanyagok kiválasztása az érintett szövetek kényes jellege és a pontosság igénye miatt döntő jelentőségű. A mikrosebészetben leggyakrabban használt varróanyagok a következők:

1. Nylon (poliamid) :A nylon varratok nem felszívódó, monofil varratok, amelyek erősségükről, rugalmasságukról és alacsony szöveti reaktivitásukról ismertek. Általában a mikrosebészetben használják erek, idegek és bőr varrására.

2. Polipropilén :A polipropilén varratok a nem felszívódó, monofil varratok egy másik típusa. Szilárdságukat és tehetetlenségüket tekintve hasonlóak a nylonhoz, de valamivel kevésbé rugalmasak. A polipropilén varratokat gyakran használják a kis erek rekonstrukciójával járó mikrosebészeti eljárásokban.

3. Polidioxanon (PDS) :A PDS varratok felszívódó, szintetikus polimerből készült monofil varratok. Kiváló sebtartást és csomóbiztonságot kínálnak. A PDS varratokat általában olyan mikrosebészeti eljárásokban használják, amelyek kis szövetek varrását foglalják magukban, és a nem felszívódó varratok alternatívájaként, ha a varratok eltávolítása nehéz vagy nem kívánatos.

4. Poliglikonát (Maxon) :A Maxon varratok szintetikus felszívódó, fonott varratok. Jó szakítószilárdságot és csomóbiztonságot nyújtanak. A Maxon varratokat általában a mikrosebészetben használják, amikor a varratanyag felszívódó jellegét részesítik előnyben.

5. Ethisilon (Poliglecaprone 25) :Az Ethisilon egy szintetikus felszívódó, monofil varrat, amely jó szakítószilárdságot és csomóbiztonságot kínál. Sima felülete miatt gyakran használják mikrosebészeti eljárásokban, ami csökkenti a szövetkárosodás kockázatát.

A varróanyag kiválasztása a mikrosebészetben olyan tényezőktől függ, mint az adott eljárás, a javítandó szövet és a sebész preferenciája. A cél olyan varratok használata, amelyek megfelelő támasztást és szilárdságot biztosítanak, miközben minimalizálják a szöveti traumákat és elősegítik az optimális sebgyógyulást.