1. Az adományozó és a címzett egyezése:
- Allogén transzplantáció esetén az őssejtek vagy a csontvelő olyan donortól származnak, aki genetikailag nem azonos a recipienssel. Ez azt jelenti, hogy a donor és a recipiens különböző humán leukocita antigén (HLA) markerekkel rendelkezik, amelyek olyan fehérjék a sejtek felszínén, amelyek segítik az immunrendszert megkülönböztetni a „saját” és a „nem saját” között.
2. Adományozók kiválasztása:
- A donor jellemzően egy testvér vagy egy közeli rokon családtag, aki hasonló HLA-markerekkel rendelkezik, mint a recipiens. Azokban az esetekben, amikor nem áll rendelkezésre megfelelő rokon donor, keresést végezhetnek, hogy megtalálják a rokon donort a potenciális donorok nyilvántartásából.
3. Kondicionálási rend:
- A transzplantáció előtt a recipiens kondicionáló kezelésen esik át, amely kemoterápiát, sugárterápiát vagy mindkettőt tartalmazhat. Ez a kezelési rend segít eltávolítani a megmaradt beteg csontvelőt, és gyengíti a recipiens immunrendszerét, hogy csökkentse a donorsejtek kilökődésének kockázatát.
4. Őssejt/csontvelő gyűjtemény:
- Az őssejteket vagy a csontvelőt az aferézisnek vagy csontvelő-gyűjtésnek nevezett eljárással gyűjtik a donortól. Az aferézis során az őssejteket a donor véréből gyűjtik, míg a csontvelő-betakarítás során a donor csípőcsontjaiból nyerik ki az őssejteket.
5. Donorsejtek infúziója:
- A donortól összegyűjtött őssejteket vagy csontvelőt ezután intravénás vezetéken keresztül a recipiens véráramba juttatják. Ezek a donorsejtek a recipiens csontvelőjébe utaznak, és új, egészséges vérsejteket kezdenek termelni.
6. Beültetés:
- Beültetésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor a donorsejtek megtelepednek a recipiens csontvelőjében, és elkezdenek vérsejteket termelni. Általában több hétbe telik, amíg a beültetés megtörténik.
7. Transzplantáció utáni gondozás:
- A transzplantációt követően a recipiens folyamatos orvosi ellátásban és megfigyelésben részesül, hogy kezelje a szövődményeket, megelőzze a fertőzéseket, és nyomon kövesse a beültetés előrehaladását. Ez magában foglalhatja a rendszeres vérvizsgálatokat, az immunreakciók kezelésére vagy a graft-versus-host-betegség (GVHD) megelőzésére szolgáló gyógyszereket, valamint az általános egészség megőrzését szolgáló támogató kezelést.
8. Graft-versus-host Disease (GVHD):
- A GVHD az allogén transzplantációk lehetséges szövődménye, amelyben a donor immunsejtjei idegennek ismerik fel a recipiens szöveteit, és megtámadják azokat. A GVHD különböző szerveket és szöveteket érinthet, és súlyossága az enyhétől az életveszélyesig terjedhet.
Az allogén transzplantációt különféle vérrel kapcsolatos rendellenességek és állapotok kezelésére végzik, beleértve a leukémiát, limfómát, sarlósejtes betegséget, aplasztikus vérszegénységet és immunhiányokat. Az allogén transzplantáció sikere olyan tényezőktől függ, mint a donor és a recipiens kompatibilitása, a mögöttes egészségügyi állapot és a recipiens általános egészségi állapota.
Milyen méretű szilikon implantátumok közül kell választani?
Milyen tünetei vannak az implantációs vérzésnek?
Hogyan engedhetik meg maguknak az implantátumot azok, akiknek van pénzük?
Jackie Kennedynek 1961-ben volt az első vetélése?
Belső ultrahanggal kimutatható a terhesség a beültetés előtt?