A nyilvános anatómiai boncolás a 16. és 17. században volt a legelterjedtebb, és gyakran színházakban vagy más nyilvános helyeken tartották őket. A boncolásokat jellemzően sebészek vagy anatómusok végezték, és az emberi testről szóló előadások kísérték őket. Ezeket az eseményeket gyakran a szórakozás egyik formájának tekintették, és minden társadalmi osztályból férfiak és nők egyaránt részt vettek rajtuk.
Az orvosi ismeretek fejlődésével és a boncolási technikák kifinomultabbá válásával azonban a nyilvános anatómiai boncolások egyre ritkábbak lettek. A 19. századra már nagyrészt orvosi egyetemekre és kórházakra korlátozódtak, és elsősorban orvostanhallgatók és szakemberek vettek részt rajtuk.
Manapság az anatómiai boncolások az orvosképzés elengedhetetlen részét képezik, és szigorú etikai irányelvek szerint végzik el, hogy biztosítsák az elhunyt tiszteletét és méltóságát.