1. Alacsony koncentrációk: A gyógyszerészeti szennyező anyagok jellemzően nagyon alacsony koncentrációban vannak jelen a szennyvízben, gyakran rész per milliárd (ppb) vagy akár trillió rész (ppt) tartományban. Ez kihívást jelent a hagyományos szennyvízkezelési eljárások számára, hogy hatékonyan eltávolítsák őket.
2. Kémiai összetettség: A gyógyszerészeti vegyületek összetett kémiai szerkezetűek lehetnek, amelyek ellenállóvá teszik őket a hagyományos szennyvízkezelési eljárásokkal szemben. Egyes gyógyszereket úgy terveztek, hogy stabilak legyenek a szervezetben, ami azt jelenti, hogy ellenállnak a szennyvíztisztító telepeken történő lebomlásnak is.
3. A szabályozás hiánya: Jelenleg korlátozott vagy egyáltalán nincs olyan szabályozás, amely kifejezetten előírná a szennyvíztisztító telepek számára a gyógyszerészeti szennyező anyagok eltávolítását. Ennek eredményeként sok kezelő létesítmény nem rendelkezik megfelelő technológiával vagy infrastruktúrával e vegyületek kezelésére.
4. Költség: A gyógyszerészeti szennyező anyagok szennyvízből való eltávolítására szolgáló technológiák megvalósítása költséges lehet. A fejlett kezelési eljárások, mint például a membránszűrés vagy az aktív szén adszorpciója jelentős beruházási és üzemeltetési költségeket igényelnek.
5. A tudás hiánya: A gyógyszeripari szennyező anyagok környezeti és emberi egészségre gyakorolt hatásainak teljes mértékét még vizsgálják. Ahogy egyre jobban megértjük ezeket a hatásokat, szabályozásokat és szennyvízkezelési technológiákat lehet kidolgozni ezek kezelésére.
E kihívások ellenére folynak a kutatások új és hatékonyabb módszerek kifejlesztésére a gyógyszerészeti szennyező anyagok szennyvízből történő eltávolítására. A szabályozás fejlődésével és a közvélemény tudatosságának növekedésével a gyógyszeripari szennyező anyagok kezelése várhatóan egyre hangsúlyosabb hangsúlyt kap a szennyvízkezelési stratégiákban.