A vitális jelek mérése:
* A kórházba vagy egészségügyi intézménybe történő felvételkor. Ez segít meghatározni a beteg életjeleinek alapértékét és azonosítani az esetleges rendellenességeket.
* 4–8 óránként a beteg kórházban vagy egészségügyi intézményben való tartózkodása alatt. Ez segít nyomon követni a beteg előrehaladását és azonosítani az állapotában bekövetkező változásokat.
* Gyakrabban, ha a beteg állapota instabil. Ez akkor fordulhat elő, ha a betegnek fájdalmai vannak, láza van, vagy más szorongásos tüneteket tapasztal.
Hogyan mérik az életjeleket?
A vitális jelek mérése különféle eszközökkel történik, beleértve:
* Egy hőmérő testhőmérséklet mérésére.
* Vérnyomásmérő mandzsetta vérnyomás mérésére.
* Pulzoximéter pulzusszám és oxigéntelítettség mérésére.
* Sztetoszkóp hogy hallgasson a szívre és a tüdőre.
Az életjelek mérésének konkrét módszere az egészségügyi szolgáltatótól és a beteg állapotától függően változhat. Általában azonban a következő lépéseket kell követni:
1. A pácienst megkérjük, hogy üljön vagy feküdjön le kényelmes helyzetben.
2. Az egészségügyi szolgáltató a vérnyomásmérő mandzsettát a páciens felkarjára helyezi, és a pulzoximétert a páciens ujja köré csavarja.
3. Az egészségügyi szolgáltató a sztetoszkópot a beteg szíve és tüdeje fölé helyezi, és figyeli az esetleges rendellenességeket.
4. Az egészségügyi szolgáltató a beteg életjeleit a kórlapban rögzíti.
Íme néhány további tipp az életjelek mérésére :
* Győződjön meg arról, hogy a beteg ellazult és jól érzi magát, mielőtt megvizsgálja az életjeleit.
* Győződjön meg arról, hogy a berendezés tiszta és jó állapotban van.
* A berendezés használatához kövesse a gyártó utasításait.
* Pontosan és egyértelműen rögzítse az életjeleket az egészségügyi dokumentációban.
Ezen irányelvek betartásával hozzájárulhat ahhoz, hogy a létfontosságú jeleket pontosan mérjék, és a lehető legjobb ellátást biztosítsák páciensei számára.