Egészség és a Betegség
A kézi antiszepszis gyakorlata az egészségügyi intézményekben Semmelweis Ignác úttörő munkásságára vezethető vissza, aki a 19. század közepén jelentős mértékben hozzájárult a szülészet területéhez. Semmelweis úttörő felfedezései előtt a gyermekágyi láz, más néven gyermekágyi láz volt a vezető halálok a nemrégiben szült nők körében.
Az 1840-es években Semmelweis a Bécsi Általános Kórház szülészeti klinikáján dolgozott, ahol megdöbbentő különbséget figyelt meg a két szülészeti osztály halálozási arányában. Az egyik osztályon, ahol orvostanhallgatók boncolást végeztek, majd kézmosás nélkül szültek babákat, riasztóan magas volt a gyermekágyi láz okozta halálozási arány, míg a másik osztályon, ahol szülésznők láttak el vajúdó nőket, szignifikánsan alacsonyabb volt a halálozási arány.
Ezen eltérések miatt Semmelweis átfogó vizsgálatot indított a gyermekágyi láz okainak feltárására. Gondos megfigyeléssel és kísérletezéssel azt feltételezte, hogy a fertőzésért egy olyan anyag felelős, amelyet az orvostanhallgatók kezén keresztül a tetemektől a kismamákhoz szállítanak. A szülészeten minden vizsgálat vagy eljárás előtt szigorú kézmosási protokollt hajtott végre klórmés felhasználásával.
Semmelweis beavatkozásának eredménye figyelemre méltó volt. A szülészeti klinikán a halálozási arány drasztikusan, 18%-ról 1%-ra csökkent, számtalan életet megmentve. A meggyőző bizonyítékok és szenvedélyes támogatása ellenére sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kézhigiéniával és az antiszepszissel kapcsolatos elképzelései széles körben elterjedjenek az orvosi közösségben. Napjainkban a kézhigiénés gyakorlatok az egészségügyi intézmények fertőzésmegelőzésének alapvető elemei.