A stressz érzékelése olyan tényezőket foglal magában, mint az egyén hiedelmei, értékei, korábbi tapasztalatai és a helyzet kognitív értékelése. Egyes egyének rendkívül stresszesnek érzékelhetnek egy adott helyzetet, és heves érzelmi és fiziológiai reakciókkal reagálnak rá, míg mások kezelhetőnek vagy akár pozitívan is kihívást jelenthetnek. Ezek az észlelési különbségek jelentősen befolyásolhatják a stressz egészségügyi következményeit.
Ezenkívül a stresszel való megbirkózás képessége döntő szerepet játszik annak egészségre gyakorolt hatásának meghatározásában. A hatékony megküzdési stratégiák közé tartozik a problémamegoldó készség, a szociális támogatás keresése, a relaxációs technikák alkalmazása, az egészséges életmód fenntartása és a kognitív-viselkedési beavatkozások alkalmazása. Ezek a stratégiák segíthetnek az egyéneknek a stresszreakciók kezelésében, csökkenthetik annak intenzitását és időtartamát, és minimalizálhatják a stresszel kapcsolatos egészségügyi problémák kialakulásának kockázatát.
Ezzel szemben azok az egyének, akik nem rendelkeznek megfelelő megküzdési erőforrásokkal, vagy nehezen tudják kezelni stresszreakcióikat, krónikus vagy túlzott mértékű stresszt tapasztalhatnak. Ez számos egészségügyi következménnyel járhat, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a magas vérnyomást, az elhízást, a krónikus fájdalmat, az alvászavarokat, a depressziót, a szorongást és az immunrendszer károsodását.
Ezért a stressz egészségügyi következményeinek elsődleges meghatározója az, hogy az egyén hogyan érzékeli a stresszort, és mennyire képes megbirkózni vele. E tényezők megértése és a megküzdési készségek javítása érdekében történő beavatkozás döntő szerepet játszhat a stressz negatív egészségügyi hatásainak megelőzésében vagy mérséklésében.