1. Rögzítés a fallikus színpadon:
Freud azt javasolta, hogy a skizofréniában szenvedők a fejlődés fallikus szakaszában tapasztalják meg a rögzítést. Ezt a szakaszt a rivalizálás intenzív érzése, a féltékenység és a kasztrálástól való félelem jellemzi. Ezek a megoldatlan konfliktusok a valóságtól való visszavonuláshoz és skizofrén tünetek megjelenéséhez vezethetnek.
2. Gyenge ego és túlaktív azonosító:
Freud azt javasolta, hogy a skizofréniában szenvedőknek gyenge egojuk van (az elme racionális, valóságorientált része) és túlaktív id-jük (az ösztönös, impulzív része). Ez az egyensúlyhiány az elsődleges vágyak feletti kontroll hiányához és a külső igényekkel való megbirkózás képtelenségéhez vezet, ami hozzájárul a skizofrén tünetek kialakulásához.
3. Védelmi mechanizmusok:
Tudattalan szorongásaik kezelésére a skizofrén egyének nagymértékben támaszkodhatnak olyan védekezési mechanizmusokra, mint a regresszió (a fejlődés egy korábbi szakaszába vonulnak vissza) és a projekció (belső félelmeiket és impulzusaikat másoknak tulajdonítják). Ezek a mechanizmusok torzíthatják a valóságot, és hozzájárulhatnak téveszmék, hallucinációk és egyéb tünetek kialakulásához.
4. Nárcisztikus visszavonulás:
Freud azt javasolta, hogy a skizofréniában szenvedők megvonják libidójukat (szexuális energiájukat) a külvilágtól, és befelé irányítsák azt, ami nárcisztikus elvonási állapotot eredményez. Ez a visszahúzódás a társadalmi interakciók iránti érdeklődés elvesztéséhez és a belső világuk iránti elfoglaltsághoz vezet, ami hozzájárul a skizofrénia tüneteinek kialakulásához.
Fontos megjegyezni, hogy Freud elméletét elavultnak tekintik a mai pszichiátriában, és a legtöbb mentális egészségügyi szakember nem tulajdonítja a skizofrénia magyarázatát. A jelenlegi elméletek a genetikai tényezők, a neurobiológiai rendellenességek és a környezeti hatások szerepét hangsúlyozzák a skizofrénia kialakulásában.