A mítoszban Narcissus beleszeretett saját tükörképébe egy víztócsában. Annyira beleszeretett magába, hogy nem tudta félrenézni, és végül éhen és szomjan halt meg.
A nárcisztikus kifejezést először Richard von Krafft-Ebing pszichiáter használta pszichológiai kontextusban a 19. században. Krafft-Ebing ezt a kifejezést olyan állapot leírására használta, amelyben az emberek túlzottan önelégültek, és nincs empátia mások iránt.
Manapság a nárcisztikus kifejezést a viselkedések széles skálájának leírására használják, az enyhe hiúságtól a teljes nárcisztikus személyiségzavarig.