Például da Vinci jegyzetfüzetei azt mutatják, hogy intenzív és élénk hallucinációi voltak, amelyeket néha ébren, másokat pedig alvás közben tapasztalt. Ezeket a hallucinációkat rendkívül részletesnek írta le, és különféle érzékszervi összetevőket, például vizuális képeket, hangokat és szagokat tartalmaznak. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ezek a tapasztalatok fokális görcsrohamok vagy temporális lebeny epilepszia tünetei lehetnek.
Emellett da Vinci időnkénti ájulásáról és eszméletlenségéről is ismert volt. Ezek az epizódok néha a munkájára való intenzív összpontosítás során fordultak elő. Bár ezeket számos tényező okozhatta, mint például a kimerültség, a stressz vagy más egészségügyi állapotok, egyes tudósok azt sugallták, hogy összefüggésben állhattak az epilepsziás rohamokkal.
Fontos hangsúlyozni, hogy a da Vinci epilepszia diagnózisát alátámasztó bizonyítékok közvetettek, és írásainak és történelmi beszámolóinak értelmezésein alapulnak. Nem lehet végleges orvosi diagnózist felállítani a kórtörténet alapos vizsgálata nélkül, amely nem áll rendelkezésre.
A kutatók és tudósok továbbra is tanulmányozzák és elemzik da Vinci életét, munkáit és az egészséggel kapcsolatos információkat, hogy betekintést nyerjenek fizikai és mentális jólétébe. Mindazonáltal a konkrét egészségügyi állapotokról levont következtetéseknek spekulatívnak kell lenniük a rendelkezésre álló bizonyítékok korlátai miatt.