Nemi normák és elvárások: A depresszió idején a hagyományos nemi szerepek még mélyen beépültek a társadalomba. A férfiaktól azt várták, hogy családjuk elsődleges keresői és védelmezői legyenek. Ha a munkanélküliség vagy a csökkenő jövedelem miatt képtelenség betölteni ezt a szerepet, az alkalmatlanság érzéséhez, szégyenérzethez és a férfiasság érzésének csökkenéséhez vezethet.
Kulturális megbélyegzés: Azok a férfiak, akik munkanélküliek voltak vagy pénzügyi nehézségekkel küzdöttek a depresszió idején, gyakran szembesültek társadalmi megbélyegzéssel és kritikával. Az uralkodó társadalmi nézet az volt, hogy a férfiaknak erősnek kell lenniük, és képeseknek kell lenniük családjuk ellátására. Ez a kulturális megbélyegzés tovább ronthatja a férfiak önértékelését és a családon belüli szerepüket.
A család dinamikájának megváltoztatása: A depresszió gazdasági feszültségei a családok dinamikájában is változásokhoz vezettek. Egyes esetekben a nők arra kényszerültek, hogy az otthonon kívül fizetett munkát vállaljanak, hogy kiegészítsék a családi jövedelmet, megkérdőjelezve a hagyományos nemi szerepeket, és potenciálisan megváltoztatva a családon belüli hatalmi struktúrákat. Ez tovább csökkentheti a férfi dominancia és fontosság érzését a családon belül.
A kormányzati támogatásra való fokozott támaszkodás: A válság a kormányzati beavatkozás és a jóléti programok példátlan bővülését jelentette. Ez pedig csökkentette a családokban a férfiakra, mint egyedüli ellátókra való támaszkodást, és a külső támogatási forrásoktól való függőség új érzését váltotta ki. Ez tovább ronthatja a férfiak autonómiaérzetét és hagyományos kenyérkereső szerepüket.