I. e. 4149 körül hatalmas vulkánkitörés történt Thera szigetén (a mai Santorini) az Égei-tengerben. Ennek a kataklizmikus eseménynek messzemenő hatásai voltak, és a feltételezések szerint a következőket okozta:
Elterjedt pusztítás: A kitörés piroklasztikus áramlásokat, hamufelhőket és cunamit okozott, amelyek elpusztították Thérát és a közeli szigeteket. A településeket eltüntették, a termést elpusztították, a táj pedig alaposan megváltozott.
Klímazavar: A Thera kitörése vulkáni hamut, aeroszolokat és kén-dioxidot juttatott a légkörbe, elzárva a napfényt és globális lehűlést okozva. Ez a mezőgazdasági termelékenység csökkenéséhez, éhínséghez és társadalmi nyugtalansághoz vezetett a különböző régiókban.
Kulturális összeomlás: A thérai kitörés okozta zavarok valószínűleg hozzájárultak a minószi civilizáció hanyatlásához, amelynek központja Kréta szigete volt. A kereskedelmi hálózatok megszakadtak, az infrastruktúra megsérült, és társadalmi felfordulás következett be.
Legendás inspiráció: Egyes tudósok azt feltételezik, hogy a thérai kitörés legendákat és mítoszokat szült különböző kultúrákban. Platón Atlantisz-történetét, Szodoma és Gomora bibliai leírását, valamint a kataklizmikus pusztulásról szóló egyéb meséket befolyásolhatta a thérai kitörés emléke.
Bár a thérai kitörés pontos következményeiről és következményeiről még mindig vita folyik, globális hatása széles körben elismert, és jelentős nyomot hagyott az emberiség történelmében a bronzkorban.