Kit neveznek az ápolói szakma megalapítójának?

Florence Nightingale (1820. május 12. – 1910. augusztus 13.) a modern ápolás megalapítójaként ismert. Angol ápolónő, szociális reformer és statisztikus volt, akinek a krími háború idején forradalmasította az ápolási területet. Nightingale volt az első nő, akit a Érdemrend érdemrendjével tüntettek ki, amely a legmagasabb kitüntetés, amelyet a brit uralkodó adományozhatott.

Nightingale az olaszországi Firenzében született gazdag angol szülők gyermekeként. Otthon tanult, és korán érdeklődött a matematika és a természettudományok iránt. 1850-ben Németországba utazott, hogy megismerje az evangélikus diakonissza mozgalmat, amely betegek és szegények ápolását biztosította. Nightingale-t a diakonisszák inspirálták, és úgy döntött, hogy maga is ápolónő lesz.

1854-ben Nightingale a Krím-félszigetre utazott, hogy gondoskodjon a krími háborúban megsebesült brit katonákról. Elképesztőnek találta a kórházi körülményeket, sok katona halt meg megelőzhető fertőzésekben. Nightingale számos reformot hajtott végre, amelyek drámaian javították a katonák egészségi állapotát és túlélési arányát. Emellett kiképzett egy ápolócsapatot, akik segítettek neki a sebesültek ellátásában.

A háború után Nightingale visszatért Angliába, és tovább dolgozott az ápolói oktatás és gyakorlat javításán. Számos könyvet és cikket publikált az ápolásról, és segített a Nightingale School of Nursing megalapításában a londoni St. Thomas kórházban. Nightingale az angliai higiénia és közegészségügy javításán is dolgozott, és az ő nevéhez fűződik a kolera és más fertőző betegségek előfordulásának csökkentése.

Nightingale munkája mély hatást gyakorolt ​​az ápolás területére. A modern ápolás megalapozójaként tartják számon, elveit és gyakorlatát ma is alkalmazzák az ápolók.