1. Rövid távú szellőztetés (néhány órától néhány napig):
A rövid távú lélegeztetést gyakran alkalmazzák olyan betegeknél, akiknek légzéstámogatásra van szükségük műtét, traumás sérülés vagy akut légzési elégtelenség alatt vagy közvetlenül utána. Ilyen esetekben a betegnek néhány órára vagy akár több napra is szüksége lehet a lélegeztetésre, amíg állapota javul, és önállóan tud lélegezni.
2. Köztes idejű szellőztetés (néhány naptól néhány hétig):
Közepes idejű lélegeztetésre lehet szükség súlyosabb légúti betegségekben, például akut respirációs distressz szindrómában (ARDS), tüdőgyulladásban vagy krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegeknél. Ezekben az esetekben a betegnek több naptól néhány hétig lélegeztetőgépes támogatásra lehet szüksége, miközben a kezelést kapja, és hagyja, hogy tüdeje helyreálljon.
3. Hosszú távú szellőztetés (hónaptól évekig):
A hosszú távú lélegeztetést általában olyan krónikus vagy súlyos légúti betegségekben szenvedő betegek számára tartják fenn, akiknél hosszabb ideig tartó lélegeztetőgépes támogatásra van szükség. Ezek az állapotok közé tartozhatnak a neuromuszkuláris rendellenességek, a gerincvelő sérülései vagy a krónikus légúti betegségek előrehaladott stádiumai. A hosszú távú lélegeztetés hónapokig vagy akár évekig is eltarthat, és speciális ellátást és támogatást igényelhet.
Fontos megjegyezni, hogy a lélegeztetőgép-támogatás időtartama erősen egyénre szabott, és a beteg kezelésre adott válaszától, a mögöttes egészségügyi állapotoktól és a gyógyulás általános előrehaladásától függ. A lélegeztetőgép-támogatás megkezdésére vagy abbahagyására vonatkozó döntést az orvosi csapat hozza meg a beteg állapotának gondos megfigyelése és felmérése alapján.