Túlzsúfoltak, egészségtelenek voltak, és hiányzott az alapvető orvosi ellátás.
- A kórházak gyakran piszkosak és rosszul szellőztek, ami a fertőzés terjedéséhez vezetett.
- A betegek gyakran kénytelenek voltak megosztani az ágyakat, és kevés volt a magánélet.
- Az orvosi ellátás gyakran nem volt megfelelő. Az orvosok kevéssé tudták a betegségek okait.
- A műtétet gyakran érzéstelenítés nélkül végezték, a betegek gyakran meghaltak fertőzésben vagy sokkban.
– Nagyon magas volt a halálozási arány a kórházakban. Egyes esetekben minden harmadik beteg meghalt.
Íme néhány konkrét példa a 19. század közepén tapasztalható kórházi állapotokra:
- Londonban a St. Thomas's Hospital annyira zsúfolt volt, hogy a betegek időnként kénytelenek voltak a földön feküdni. A padlót gyakran borította vér és kosz, a levegő pedig sűrű volt a fertőzés szagától.
- Párizsban a Hôtel-Dieu kórház annyira egészségtelen volt, hogy „a pokol kapujaként” ismerték. A betegeket gyakran a folyosókon hagyták meghalni, a holttesteket pedig a folyosókon halmozták fel.
- Az Egyesült Államokban a New York-i Bellevue Kórház annyira túlzsúfolt volt, hogy a betegek időnként kénytelenek voltak az utcán aludni. A kórházat patkányok és csótányok is fertőzték, és az étel gyakran romlott.
A 19. század közepén a kórházakban uralkodó szörnyű állapotok számos reformhoz vezettek. 1859-ben Florence Nightingale kiadta a Notes on Nursing című művét, amely a kórházak higiéniájának és higiéniájának javítására szólított fel. Nightingale munkája hozzájárult a kórházi ellátás forradalmának kirobbantásához, és a körülmények a 19. század végén javulni kezdtek.